A világ 132 országának gyakorlata alapján, 85 szakértő által összeállított dokumentum szerint a levadászott, kihalászott, begyűjtött fajok 20 százaléka közvetlen táplálékforrás. 
A jelentés kiemeli a vadvilág kiaknázásának fenntartható gyakorlatát, tekintve az ukrán–orosz háború miatt kialakult globális élelmezési krízist. Ennek remek példája a kékúszójú tonhal védelmét szolgáló, 2000-es évek elején elindul programsorozat, aminek eredményeként hagyományos módszerekkel ma már újra halászható a faj atlanti-óceáni állománya.
A jelentést publikálói a globális üzletágak közül a vadon élő növények, algák és gombák legális kereskedelmét említik, ami összességében több milliárd dolláros forgalmat generál évente. Ugyanakkor a világban fellelhető természetvédelmi területek tanösvényei, rezervátumok, nemzeti parkok még több bevételt hoztak, a pandémia előtti évben például 8 milliárdan keresték fel ezeket a helyeket, az összforgalmuk pedig meghaladta a 600 milliárd dollárt.
A jelentés kiemelte az ipari szintű fakitermelést és halászatot is.
Különösen a kaktuszok és az orchidea-félék nemzetközi kereskedelme intenzív, ami ezeket a fajcsoportokat különösen veszélyezteti. Az orvvadászatról pedig azt írják, 1341 vadon élő emlősfaj eltűnését eredményezheti.
