Azon a novemberi délutánon, amikor elkísértük Pétert a terepi munkára, hamar sötétedett. Az ártéri erdő felmérésének lehettünk tanúi. Délután fél négykor a lenyugvó Nap egészen különleges hangulatot teremtett a Cserta-Duna közelében.

Ezek a dokumentumok tízévenként lejárnak, és Péter feladata, hogy újból felmérje az erdőt: hány százalék benne például a tölgy, a kőris és a többi fafaj, milyen magasak a fák, mennyi a darabszámuk. Átmérőt, magasságot, átlagokat számol és rögzít. Használja az ősi erdész módszereket, szakmai fogásokat, de a legújabb GPS- alapú technikákat is. Munkája különösen fontos és felelősségteljes, hiszen csak a pontos állapotfelvételek alapján lehet megfelelő javaslatot tenni a következő tíz év erdőgazdálkodási feladataira.

Péter ennek tudatában nagyon lelkiismeretesen dolgozik, hiszen nem mindegy, hogy Gemenc védett és fokozottan védett területei milyen erdészeti támogatást kapnak a következő évtizedben.

Az erdőtervező erdész Érsekcsanádon nevelkedve már gyermekkorában megszerette a természetet. Nem volt családi indíttatása, ám egy kerületvezető vadász lakott a szomszédban, aki megerősítette benne a fák, növények iránti érdeklődést, tiszteletet. Nyolcadikosként már természetes volt számára, hogy Szegedre, a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumba jelentkezzen. Öt év múltán erdész technikusként végzett, és egyben megnyerte az országos tanulmányi versenyt. Egy évtizede került a Gemenc Zrt.-hez gyakornokként, néhány éve pedig már erdőtervezői feladatokat lát el a bajai központban.

Péter szerényen beszélt az Év erdésze címről, amit idén augusztusban nyert el az Országos Erdészeti Egyesület versenyén. Szerinte szerencséje volt, mert „ráállt” a szeme a kunfehértói erdőrészletre, ahol az idei megmérettetést rendezték.

Az írásbeli feladatsor az elméleti tudást teszteli, az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át egészen a térképészetig. A verseny gyakorlati részében a növény- és állatfajok, vadnyomok felismerésében mérik össze tudásukat a versenyzők, végül az erdészeti versenyszámok következnek, mint: erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogatbecslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítés-jelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk és sarang számbavétele. Végül ezeket a vadászati versenyszámok egészítik ki. A sokrétű megmérettetésben idén Somogyi Péter lett a legjobb. Abban megegyezhetünk, hogy az elméleti és gyakorlati tudásnak széles ismereteken kell alapulnia, ám biztos, hogy a szakma iránti tisztelet is sokat segített a győzelemben.

Azon a novemberi délutánon, amikor elkísértük Pétert a terepi munkára, hamar sötétedett. Az ártéri erdő felmérésének lehettünk tanúi. Délután fél négykor a lenyugvó Nap egészen különleges hangulatot teremtett a Cserta-Duna közelében.

Ezek a dokumentumok tízévenként lejárnak, és Péter feladata, hogy újból felmérje az erdőt: hány százalék benne például a tölgy, a kőris és a többi fafaj, milyen magasak a fák, mennyi a darabszámuk. Átmérőt, magasságot, átlagokat számol és rögzít. Használja az ősi erdész módszereket, szakmai fogásokat, de a legújabb GPS- alapú technikákat is. Munkája különösen fontos és felelősségteljes, hiszen csak a pontos állapotfelvételek alapján lehet megfelelő javaslatot tenni a következő tíz év erdőgazdálkodási feladataira.

Péter ennek tudatában nagyon lelkiismeretesen dolgozik, hiszen nem mindegy, hogy Gemenc védett és fokozottan védett területei milyen erdészeti támogatást kapnak a következő évtizedben.

Az erdőtervező erdész Érsekcsanádon nevelkedve már gyermekkorában megszerette a természetet. Nem volt családi indíttatása, ám egy kerületvezető vadász lakott a szomszédban, aki megerősítette benne a fák, növények iránti érdeklődést, tiszteletet. Nyolcadikosként már természetes volt számára, hogy Szegedre, a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumba jelentkezzen. Öt év múltán erdész technikusként végzett, és egyben megnyerte az országos tanulmányi versenyt. Egy évtizede került a Gemenc Zrt.-hez gyakornokként, néhány éve pedig már erdőtervezői feladatokat lát el a bajai központban.

Péter szerényen beszélt az Év erdésze címről, amit idén augusztusban nyert el az Országos Erdészeti Egyesület versenyén. Szerinte szerencséje volt, mert „ráállt” a szeme a kunfehértói erdőrészletre, ahol az idei megmérettetést rendezték.

Az írásbeli feladatsor az elméleti tudást teszteli, az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át egészen a térképészetig. A verseny gyakorlati részében a növény- és állatfajok, vadnyomok felismerésében mérik össze tudásukat a versenyzők, végül az erdészeti versenyszámok következnek, mint: erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogatbecslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítés-jelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk és sarang számbavétele. Végül ezeket a vadászati versenyszámok egészítik ki. A sokrétű megmérettetésben idén Somogyi Péter lett a legjobb. Abban megegyezhetünk, hogy az elméleti és gyakorlati tudásnak széles ismereteken kell alapulnia, ám biztos, hogy a szakma iránti tisztelet is sokat segített a győzelemben.

Azon a novemberi délutánon, amikor elkísértük Pétert a terepi munkára, hamar sötétedett. Az ártéri erdő felmérésének lehettünk tanúi. Délután fél négykor a lenyugvó Nap egészen különleges hangulatot teremtett a Cserta-Duna közelében.

Ezek a dokumentumok tízévenként lejárnak, és Péter feladata, hogy újból felmérje az erdőt: hány százalék benne például a tölgy, a kőris és a többi fafaj, milyen magasak a fák, mennyi a darabszámuk. Átmérőt, magasságot, átlagokat számol és rögzít. Használja az ősi erdész módszereket, szakmai fogásokat, de a legújabb GPS- alapú technikákat is. Munkája különösen fontos és felelősségteljes, hiszen csak a pontos állapotfelvételek alapján lehet megfelelő javaslatot tenni a következő tíz év erdőgazdálkodási feladataira.

Péter ennek tudatában nagyon lelkiismeretesen dolgozik, hiszen nem mindegy, hogy Gemenc védett és fokozottan védett területei milyen erdészeti támogatást kapnak a következő évtizedben.

Az erdőtervező erdész Érsekcsanádon nevelkedve már gyermekkorában megszerette a természetet. Nem volt családi indíttatása, ám egy kerületvezető vadász lakott a szomszédban, aki megerősítette benne a fák, növények iránti érdeklődést, tiszteletet. Nyolcadikosként már természetes volt számára, hogy Szegedre, a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumba jelentkezzen. Öt év múltán erdész technikusként végzett, és egyben megnyerte az országos tanulmányi versenyt. Egy évtizede került a Gemenc Zrt.-hez gyakornokként, néhány éve pedig már erdőtervezői feladatokat lát el a bajai központban.

Péter szerényen beszélt az Év erdésze címről, amit idén augusztusban nyert el az Országos Erdészeti Egyesület versenyén. Szerinte szerencséje volt, mert „ráállt” a szeme a kunfehértói erdőrészletre, ahol az idei megmérettetést rendezték.

Az írásbeli feladatsor az elméleti tudást teszteli, az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át egészen a térképészetig. A verseny gyakorlati részében a növény- és állatfajok, vadnyomok felismerésében mérik össze tudásukat a versenyzők, végül az erdészeti versenyszámok következnek, mint: erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogatbecslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítés-jelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk és sarang számbavétele. Végül ezeket a vadászati versenyszámok egészítik ki. A sokrétű megmérettetésben idén Somogyi Péter lett a legjobb. Abban megegyezhetünk, hogy az elméleti és gyakorlati tudásnak széles ismereteken kell alapulnia, ám biztos, hogy a szakma iránti tisztelet is sokat segített a győzelemben.

Azon a novemberi délutánon, amikor elkísértük Pétert a terepi munkára, hamar sötétedett. Az ártéri erdő felmérésének lehettünk tanúi. Délután fél négykor a lenyugvó Nap egészen különleges hangulatot teremtett a Cserta-Duna közelében.

Ezek a dokumentumok tízévenként lejárnak, és Péter feladata, hogy újból felmérje az erdőt: hány százalék benne például a tölgy, a kőris és a többi fafaj, milyen magasak a fák, mennyi a darabszámuk. Átmérőt, magasságot, átlagokat számol és rögzít. Használja az ősi erdész módszereket, szakmai fogásokat, de a legújabb GPS- alapú technikákat is. Munkája különösen fontos és felelősségteljes, hiszen csak a pontos állapotfelvételek alapján lehet megfelelő javaslatot tenni a következő tíz év erdőgazdálkodási feladataira.

Péter ennek tudatában nagyon lelkiismeretesen dolgozik, hiszen nem mindegy, hogy Gemenc védett és fokozottan védett területei milyen erdészeti támogatást kapnak a következő évtizedben.

Az erdőtervező erdész Érsekcsanádon nevelkedve már gyermekkorában megszerette a természetet. Nem volt családi indíttatása, ám egy kerületvezető vadász lakott a szomszédban, aki megerősítette benne a fák, növények iránti érdeklődést, tiszteletet. Nyolcadikosként már természetes volt számára, hogy Szegedre, a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumba jelentkezzen. Öt év múltán erdész technikusként végzett, és egyben megnyerte az országos tanulmányi versenyt. Egy évtizede került a Gemenc Zrt.-hez gyakornokként, néhány éve pedig már erdőtervezői feladatokat lát el a bajai központban.

Péter szerényen beszélt az Év erdésze címről, amit idén augusztusban nyert el az Országos Erdészeti Egyesület versenyén. Szerinte szerencséje volt, mert „ráállt” a szeme a kunfehértói erdőrészletre, ahol az idei megmérettetést rendezték.

Az írásbeli feladatsor az elméleti tudást teszteli, az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át egészen a térképészetig. A verseny gyakorlati részében a növény- és állatfajok, vadnyomok felismerésében mérik össze tudásukat a versenyzők, végül az erdészeti versenyszámok következnek, mint: erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogatbecslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítés-jelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk és sarang számbavétele. Végül ezeket a vadászati versenyszámok egészítik ki. A sokrétű megmérettetésben idén Somogyi Péter lett a legjobb. Abban megegyezhetünk, hogy az elméleti és gyakorlati tudásnak széles ismereteken kell alapulnia, ám biztos, hogy a szakma iránti tisztelet is sokat segített a győzelemben.