A kék vércse Magyarország természetvédelmi erőfeszítéseinek egyik sikertörténete. Ez a világszerte csökkenő állományú sólyomfaj hazai viszonylatban már nem számít kifejezetten ritkának, mintegy 1300 pár költ pusztáinkon. A ragadozó madarak közül szinte egyedülálló módon egész évben társas életmódot folytat, hazánkban telepeken neveli fiókáit. Magyarországon szinte csak az Alföld pusztai erdeiben és mezővédő erdősávjaiban költ. Nem épít saját fészket, varjútelepekhez társul, vetési varjú által épített fészekben költ – ezért a varjúállomány csökkenésének megállítása is fontos a faj védelme szempontjából,
A faj védelme tehát számos ország érdeke, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és az Agrárminisztérium angolai partnereikkel, köztük az Orbis Angola alapítvánnyal, az elmúlt hónapokban előkészítették egy közös kezdeményezést, melyről a napokban tárgyaltak Budapesten.
Magyar tudósok műholdas nyomkövetőkkel láttak el 22 kék vércsét, megfigyelhették a sebességüket, vagy azt, hogy akár napokon ár repülnek pihenés nélkül. A jeleket követve felfedezték a világ legnépesebb ragadozómadár-éjszakázóhelyét Angolában.
Hosszú távú fennmaradásukat ezért csak egy angolai-magyar partnerségben létrehozott természetvédelmi program biztosíthatja. Az MME sajtóközleménye szerint a találkozó egyedülálló lehetőséget ad majd arra, hogy elinduljon egy országokon átívelő kékvércse-védelmi program, mely hatékonyan szolgálja a faj megőrzését szerte a világban.