A tigrisek Ázsia különböző területein honosak, ennek ellenére találkozhatunk olyan képekkel, ahol az afrikai szavannákon pózolnak. A szomorú igazság emögött, hogy több száz tigrist tenyésztenek Dél-Afrikában több helyen. Nem természetvédelmi megfontolásból, hanem szigorúan üzleti alapon – derül ki az Euronews riportjából.
Vad kontra fogságban élő tigrisek
A nemzetközi jogi szabályozás jóval megengedőbb a fogságban tartott tigriseknél, mint a vadon élő társaiknál. Amíg a vad példányok vadászata és befogása szigorúan tilos, addig a tenyésztett nagymacskákat nyugodtan lehet adni-venni. És nem csak Dél-Afrikában, de az Amerikai Egyesült Államokban, és Európa egyes országaiban is.
A Four Paws nemzetközi állatvédelmi szervezet szerint
Annak ellenére, hogy a szervezet folyamatosan nyomást gyakorol a dél-afrikai köztársaság kormányára, számtalan látogatást tett a tigriseket tenyésztő objektumokba, még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan hány állatot tartanak az országban. És ami még aggasztóbb, hány állat illetve belőlük készült termék került eladásra.
A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmére vonatkozó egyezmény, a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) hatáskörében gyűjtött adatok azt mutatják, hogy 2011 és 2020 között 359 élő tigrist szállítottak Kínába, Vietnámba és Thaiföldre.
Minden valószínűséggel ezek az állatok olyan „tigris farmokra” kerültek, ahol testrészeikért szaporítják a nagymacskákat.
A CITES keretein belül létezik egy olyan határozat, mely kimondja hogy a tigriseket „nem szabad intenzíven tenyészteni testrészeik és egyéb származékaik kereskedelmi célú értékesítése érdekében”. Ennek ellenére a Four Paws a CITES adatbázisában végzett kutatása szerint a 2011-2020 közötti időszakban 34 tigris testrész exportját regisztrálták. Ezek közt fogságban tenyésztett állatoktól származó koponyák és bőrök is voltak, és ezeket kereskedelmi célból preparálták ki.
A tigrisek borzalmas kizsákmányolása
A dél-afrikai tigris-kereskedelem szörnyű részletekkel rendelkezik. 2016-ban a brit Guardian lap derítette fel, hogy egy testvérpár, Bach Mai és Bach Van Limh nemzetközi kereskedelmi hálózatot üzemeltettek Thaiföldön és Vietnámban, és
A riport azt is megemlíti, hogy egyes esetekben oroszláncsontokkal helyettesítették a tigrisekét, mivel az „olcsó alternatíva”. Hasonló esetről a magyarmezogazdasag.hu is írt korábban.
Európában is találtak már tigris-vágóhidat. Prága közelében 2018-ban lepleződött le egy bűnszervezet. Több macskaféle, oroszlán és puma maradványok is előkerültek, valamint egy frissen leölt tigris teteme, melyet még nem volt idejük feldarabolni az elkövetőknek. A cseh vámosok gyanúja szerint kiterjedt hálózat része volt a felfedezett vágóhíd.
Egy 2019-es nyomozás során a dél-afrikai köztársasági NSPCA (nonprofit állatvédelmi alapítvány) Vadvédelmi Egysége egy egész fagyasztónyi tigris és oroszlánkölyköt talált az Észak-Nyugati Tartománybeli Pienika farmon.
Az ott élő állatok ezen kívül súlyos rüh-fertőzéstől szenvedtek, és az ivóvizük olyan koszos volt, hogy algák nőttek benne. Rengeteg fogságban tartott tigrisnek és más nagymacskának jut hasonló sors.
Az állatjólét fontos a Dél-afrikai Köztársaság turizmusának jövője szempontjából, és az ország a fenntartható szafariutak otthonaként igyekszik magát feltüntetni. Ez azonban semmiképpen sem egyeztethető össze a tigrisek és más nagymacskák tenyésztéséhez és exportálásához való látszólag laza hozzáállásával.
Azonban a probléma nem egyedül Afrikában gyökerezik. A nemzetközi kereskedelem a fő forrás.
A fogságban tartott tigrisek leölése így elkerülhetetlenül együtt jár a vadon élők orvvadászatával. Naivság lenne azt gondolni, hogy nem így van.
Mind az öt vadonélő nagymacskafaj egyedszáma csökken, miközben a tenyésztésük felívelőben van. Ideje lenne felismerni, hogy többet kell tennünk a védelmük érdekében, hogy a jövő generációi is találkozhassanak ezekkel a csodálatos élőlényekkel.
Nem elfogadható az a kifogás, hogy egyes példányokat fogságban tenyésztettek, és ezért le lehet őket ölni, míg mások a legmagasabb szintű védelmet érdemlik.
Olyan nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra van szükségünk, amelyek segítenek visszafordítani a vadonélő állományok hanyatlását, és véget vetnek a nagymacskák tenyésztésének és testrészeik kereskedelmének.
Amíg ezt nem tesszük meg, addig a nagymacskák elterjedési területein és történelmi elterjedési területein a kormányok nem mondhatják, hogy komolyan gondolják e fenséges fajok megmentését a kihalástól.
