Bakonybélben Szent István alapított szerzetesi közösséget 1018-ban. Az első itt élő szerzetes Gizella királyné rokona, a Bajorországból érkező Günter volt, aki Bakonybélbe hozta a nyugati világ Bencés-rendjének eszméjét.A török korban a monostor is elpusztult, de újraépítették, majd a felvilágosodás és a szocializmus idején bezárták. 1950-ben internáló hely volt, idős apácák éltek a monostorban, aztán állami fenntartású szociális otthonként működött. Ennek nyomán az 1998-ban visszatért szerzetesközösséget lepusztult, romos környezet fogadta.

A monostor ezeréves évfordulójára a magyar kormány rendkívüli támogatással segítette a közösséget, amelyből a templom felújítása mellett turisztikai fogadóépületeket, kávézót, ajándékboltot és kiállítóteret alakítottak ki.

„A monostor előtti Szent Gellért-tér felújítása nemrég készült el, így a külső építkezések után, már kulturált környezetben a „belső” építkezésre tudunk koncentrálni”, mondja Izsák atya, aki hét szerzetestestvérével él együtt a monostorban. Mellettük kilenc alkalmazott látja el a mindennapi teendőket.

A legnagyobb boldogság A Baranya megyei Komlón cseperedett Izsák atyát gyermekként semmi nem fűzte a valláshoz. Akkori barátja minden szombaton eltűnt, és őt igencsak frusztrálta, hogy nem tölthetik együtt az időt. Mikor kiderült, hogy a fiú misére jár, a következő alkalommal Izsák atya is elkísérte, az ott hallottak pedig mély nyomot hagytak benne.

Az útkeresés után itthon egyetemet végzett, és 23 évesen úgy döntött, Jézus követése adja számára a legnagyobb boldogságot. A monostor „hőskorszakában”, az 1998-as újranyitás után néhány évvel jelentkezett szerzetesnek, és hamar megszerette azt az egyszerűséget, elköteleződést, hiteles életet, amit Bakonybélben megtapasztalt.

„Kereken 20 éve élek a monostor falai között. Mi tart itt ennyi idő után? A szerzetesi életbe beletanulva, átélve annak kihívásait arra jutottam, ennél értelmesebb dolgot nem tudnék elképzelni. Látom, hogy Isten elfogad maga mellett, hiszen annyi minden megvalósult körülöttem. Olyan szellemi gazdagságot élhettem át ebben a két évtizedben, ami megerősített abban, hogy jó döntés volt életemet Isten szolgálatába állítani. Bár családom nem lett, a testvérekkel egy lelki családot alkotunk.

vallja Izsák atya.

Az élet szimbóluma

Ősidőktől kezdve tartozott kert a monostorokhoz. A lehatárolt, de nyitott terület az emberi élet szimbóluma. Főként gyógynövényeket termesztettek ezekben a kertekben, és ha valaki gyógyulni akart, a szerzetesektől kért segítséget.

„Mivel a monostor és környezete az évszázadok során többször is lepusztult, nem tudjuk pontosan, milyen volt az eredeti kert. Az 1830-as években az akkori apát létesítette azt a parkot, amit most is gondozunk. Ebben található egy angolkert, amit egy neves német kertépítész és egy magyar szerzetes, Beély Fidél hozott létre. Abban az időszakban fontos volt, hogy a vadont imitáló angolpark és a művelt kert, a gyümölcsös egységet alkosson. Így érezhetjük a természet erői és az emberi szorgalom egymásra gyakorolt kölcsönhatásait”, magyarázza Izsák atya.

A monostor kertjében a szerzetesek ökológiai gazdálkodást folytatnak. A gyógynövényeket gyümölcslekvárokhoz, szörpökhöz, teákhoz használják. Partnereik pedig olyan termékeket is készítenek belőlük, amelyekhez a monostornak nincs meg a szükséges technológiája. Ilyenek a gyógynövényes kozmetikumok, szappanok, kenőcsök, fürdőolajok, gyógynövényes csokoládék, a gyógynövényágyon érlelt méz, vagy éppen a monostor saját receptúrájából készített sör.

„A napközben mindenki előtt nyitva álló kertben nyaranta sokat sétálunk azokkal, akik meghallgatást, lelki útmutatást kérnek tőlünk. A pandémia ideje alatt a zarándokszám megkétszereződött. Sokan úgy gondolták, hogy az erdőben való feltöltődés, lelki megtisztulás a nyaralásnak egy biztonságos formája. Többen meg is szálltak vendégházunkban és a zarándokszálláson, amit kifejezetten erre a célra hoztunk létre”, mesélte a monostor vezetője.

Erdő és irodalom

Az imádság és a monostort körülölelő erdő azonban segít neki abban, hogy félretegye a nehézségeket. Emellett az irodalom nyújt neki kikapcsolódást. A korai szerzetesség irodalmából doktorált, ebben a témában több tudományos cikke is megjelent.

„Néhány éve viszont arra jutottam, hogy a szélesebb közönség számára is fogyaszthatóan szeretnék írni a szerzetesség világáról, feltárni a szerzetesek bölcsességét, tapasztalatait. E céllal készült a legutóbb megjelent gyűjteményes könyvem, a Csendhez szokott szív.”