Hírek

A Tisza élővilágának emléknapja

2000-ben volt a tiszai cianidszennyezés. Az ökológiai katasztrófára emlékezve jelölte ki a magyar országgyűlés február elsejét a Tisza élővilágának emléknapjává.

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat üzeméből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A szennyezés február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után. Eddig ez volt hazánkban a legsúlyosabb regisztrált vízszennyezés.

De a tiszai cianidszennyezés több ország területét is érintő környezeti katasztrófa volt, még a Fekete-tengernél, a Duna-delta élővilágában is okozott károkat.

A mérgező anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, a levonuló cianidfolt 40 km hosszan nyúlt el a folyóban és hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A környezeti katasztrófa a vízben élő planktonikus élőlények, makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70-90 %-os, míg az alsó szakaszon 100%-os volt, de súlyos károk keletkeztek a folyó környezetében is.

A magyar vízügyi hatóságok heroikus küzdelmet folytattak a károk mérséklése érdekében, ami az élővilág megóvása mellett az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítását is jelentette. Munkájuknak köszönhetően a Tisza-tó nagy része (93%-a) érintetlen maradt, a holtágak és az árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Az elpusztult halak azonnali eltávolításával sikerült a szakembereknek megakadályozniuk, hogy a mérgezés a táplálékláncban tovább terjedjen.

A szennyezés levonulását követően a folyó lassan újra megtelt élettel, mostanra már regenerálódott a folyó élővilága.

A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb és Magyarország második legnagyobb folyója. Öt ország területén halad keresztül: Románián, Ukrajnán, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián. Vízgyűjtő területe 157.000 km2, vízállása erősen ingadozó. Teljes hossza 962 km. A folyó 780 kilométernyi szakasza alkalmas hajózásra. A legnagyobb vízállást a Tiszán 2006. április 21-én mérték, akkor 1009 cm magasan állt a víz Szegeden, a Belvárosi híd lábánál.

Számos mellékfolyója van: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros. A folyó élővilága rendkívül fajgazdag mind növényekben, mind állatokban. A teljesség igénye nélkül a Tiszához kötődik a fehér tündérrózsa, a kornistárnics, a kaukázusi medvetalp, a mocsári kardvirág, a békaliliom.

A Tisza környezetében, illetve a folyóban számos állat talál életteret: hód, kanalas gém, búbos banka, tiszavirág, boglárlepke, gyurgyalag.

A folyómederben fejlődik a sárgás szitakötő, és a tompa folyamkagyló is. A folyó állatvilágának tudományos vizsgálata során a kutatók összesen 71 fajt írtak le. Három faj, viza, sőregtok és állas küsz már fél évszázada nem került elő a Tiszából, így a fajok számát a szakemberek jelenleg 68-ra teszik. Ezek mintegy 20 százaléka betelepített vagy spontán betelepülő hal, nagyobb része pedig őshonos, köztük sok védett vagy fokozottan védett. Horgászvizsgára készülők sorolják is: réti csík, kövi csík, felpillantó küllő, halványfoltú küllő, fürge cselle, pénzes pér…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Hírek

A Tisza élővilágának emléknapja

2000-ben volt a tiszai cianidszennyezés. Az ökológiai katasztrófára emlékezve jelölte ki a magyar országgyűlés február elsejét a Tisza élővilágának emléknapjává.

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat üzeméből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A szennyezés február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után. Eddig ez volt hazánkban a legsúlyosabb regisztrált vízszennyezés.

De a tiszai cianidszennyezés több ország területét is érintő környezeti katasztrófa volt, még a Fekete-tengernél, a Duna-delta élővilágában is okozott károkat.

A mérgező anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, a levonuló cianidfolt 40 km hosszan nyúlt el a folyóban és hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A környezeti katasztrófa a vízben élő planktonikus élőlények, makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70-90 %-os, míg az alsó szakaszon 100%-os volt, de súlyos károk keletkeztek a folyó környezetében is.

A magyar vízügyi hatóságok heroikus küzdelmet folytattak a károk mérséklése érdekében, ami az élővilág megóvása mellett az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítását is jelentette. Munkájuknak köszönhetően a Tisza-tó nagy része (93%-a) érintetlen maradt, a holtágak és az árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Az elpusztult halak azonnali eltávolításával sikerült a szakembereknek megakadályozniuk, hogy a mérgezés a táplálékláncban tovább terjedjen.

A szennyezés levonulását követően a folyó lassan újra megtelt élettel, mostanra már regenerálódott a folyó élővilága.

A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb és Magyarország második legnagyobb folyója. Öt ország területén halad keresztül: Románián, Ukrajnán, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián. Vízgyűjtő területe 157.000 km2, vízállása erősen ingadozó. Teljes hossza 962 km. A folyó 780 kilométernyi szakasza alkalmas hajózásra. A legnagyobb vízállást a Tiszán 2006. április 21-én mérték, akkor 1009 cm magasan állt a víz Szegeden, a Belvárosi híd lábánál.

Számos mellékfolyója van: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros. A folyó élővilága rendkívül fajgazdag mind növényekben, mind állatokban. A teljesség igénye nélkül a Tiszához kötődik a fehér tündérrózsa, a kornistárnics, a kaukázusi medvetalp, a mocsári kardvirág, a békaliliom.

A Tisza környezetében, illetve a folyóban számos állat talál életteret: hód, kanalas gém, búbos banka, tiszavirág, boglárlepke, gyurgyalag.

A folyómederben fejlődik a sárgás szitakötő, és a tompa folyamkagyló is. A folyó állatvilágának tudományos vizsgálata során a kutatók összesen 71 fajt írtak le. Három faj, viza, sőregtok és állas küsz már fél évszázada nem került elő a Tiszából, így a fajok számát a szakemberek jelenleg 68-ra teszik. Ezek mintegy 20 százaléka betelepített vagy spontán betelepülő hal, nagyobb része pedig őshonos, köztük sok védett vagy fokozottan védett. Horgászvizsgára készülők sorolják is: réti csík, kövi csík, felpillantó küllő, halványfoltú küllő, fürge cselle, pénzes pér…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Hírek

A Tisza élővilágának emléknapja

2000-ben volt a tiszai cianidszennyezés. Az ökológiai katasztrófára emlékezve jelölte ki a magyar országgyűlés február elsejét a Tisza élővilágának emléknapjává.

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat üzeméből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A szennyezés február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után. Eddig ez volt hazánkban a legsúlyosabb regisztrált vízszennyezés.

De a tiszai cianidszennyezés több ország területét is érintő környezeti katasztrófa volt, még a Fekete-tengernél, a Duna-delta élővilágában is okozott károkat.

A mérgező anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, a levonuló cianidfolt 40 km hosszan nyúlt el a folyóban és hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A környezeti katasztrófa a vízben élő planktonikus élőlények, makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70-90 %-os, míg az alsó szakaszon 100%-os volt, de súlyos károk keletkeztek a folyó környezetében is.

A magyar vízügyi hatóságok heroikus küzdelmet folytattak a károk mérséklése érdekében, ami az élővilág megóvása mellett az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítását is jelentette. Munkájuknak köszönhetően a Tisza-tó nagy része (93%-a) érintetlen maradt, a holtágak és az árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Az elpusztult halak azonnali eltávolításával sikerült a szakembereknek megakadályozniuk, hogy a mérgezés a táplálékláncban tovább terjedjen.

A szennyezés levonulását követően a folyó lassan újra megtelt élettel, mostanra már regenerálódott a folyó élővilága.

A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb és Magyarország második legnagyobb folyója. Öt ország területén halad keresztül: Románián, Ukrajnán, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián. Vízgyűjtő területe 157.000 km2, vízállása erősen ingadozó. Teljes hossza 962 km. A folyó 780 kilométernyi szakasza alkalmas hajózásra. A legnagyobb vízállást a Tiszán 2006. április 21-én mérték, akkor 1009 cm magasan állt a víz Szegeden, a Belvárosi híd lábánál.

Számos mellékfolyója van: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros. A folyó élővilága rendkívül fajgazdag mind növényekben, mind állatokban. A teljesség igénye nélkül a Tiszához kötődik a fehér tündérrózsa, a kornistárnics, a kaukázusi medvetalp, a mocsári kardvirág, a békaliliom.

A Tisza környezetében, illetve a folyóban számos állat talál életteret: hód, kanalas gém, búbos banka, tiszavirág, boglárlepke, gyurgyalag.

A folyómederben fejlődik a sárgás szitakötő, és a tompa folyamkagyló is. A folyó állatvilágának tudományos vizsgálata során a kutatók összesen 71 fajt írtak le. Három faj, viza, sőregtok és állas küsz már fél évszázada nem került elő a Tiszából, így a fajok számát a szakemberek jelenleg 68-ra teszik. Ezek mintegy 20 százaléka betelepített vagy spontán betelepülő hal, nagyobb része pedig őshonos, köztük sok védett vagy fokozottan védett. Horgászvizsgára készülők sorolják is: réti csík, kövi csík, felpillantó küllő, halványfoltú küllő, fürge cselle, pénzes pér…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Hírek

A Tisza élővilágának emléknapja

2000-ben volt a tiszai cianidszennyezés. Az ökológiai katasztrófára emlékezve jelölte ki a magyar országgyűlés február elsejét a Tisza élővilágának emléknapjává.

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat üzeméből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A szennyezés február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után. Eddig ez volt hazánkban a legsúlyosabb regisztrált vízszennyezés.

De a tiszai cianidszennyezés több ország területét is érintő környezeti katasztrófa volt, még a Fekete-tengernél, a Duna-delta élővilágában is okozott károkat.

A mérgező anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, a levonuló cianidfolt 40 km hosszan nyúlt el a folyóban és hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A környezeti katasztrófa a vízben élő planktonikus élőlények, makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70-90 %-os, míg az alsó szakaszon 100%-os volt, de súlyos károk keletkeztek a folyó környezetében is.

A magyar vízügyi hatóságok heroikus küzdelmet folytattak a károk mérséklése érdekében, ami az élővilág megóvása mellett az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítását is jelentette. Munkájuknak köszönhetően a Tisza-tó nagy része (93%-a) érintetlen maradt, a holtágak és az árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Az elpusztult halak azonnali eltávolításával sikerült a szakembereknek megakadályozniuk, hogy a mérgezés a táplálékláncban tovább terjedjen.

A szennyezés levonulását követően a folyó lassan újra megtelt élettel, mostanra már regenerálódott a folyó élővilága.

A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb és Magyarország második legnagyobb folyója. Öt ország területén halad keresztül: Románián, Ukrajnán, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián. Vízgyűjtő területe 157.000 km2, vízállása erősen ingadozó. Teljes hossza 962 km. A folyó 780 kilométernyi szakasza alkalmas hajózásra. A legnagyobb vízállást a Tiszán 2006. április 21-én mérték, akkor 1009 cm magasan állt a víz Szegeden, a Belvárosi híd lábánál.

Számos mellékfolyója van: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros. A folyó élővilága rendkívül fajgazdag mind növényekben, mind állatokban. A teljesség igénye nélkül a Tiszához kötődik a fehér tündérrózsa, a kornistárnics, a kaukázusi medvetalp, a mocsári kardvirág, a békaliliom.

A Tisza környezetében, illetve a folyóban számos állat talál életteret: hód, kanalas gém, búbos banka, tiszavirág, boglárlepke, gyurgyalag.

A folyómederben fejlődik a sárgás szitakötő, és a tompa folyamkagyló is. A folyó állatvilágának tudományos vizsgálata során a kutatók összesen 71 fajt írtak le. Három faj, viza, sőregtok és állas küsz már fél évszázada nem került elő a Tiszából, így a fajok számát a szakemberek jelenleg 68-ra teszik. Ezek mintegy 20 százaléka betelepített vagy spontán betelepülő hal, nagyobb része pedig őshonos, köztük sok védett vagy fokozottan védett. Horgászvizsgára készülők sorolják is: réti csík, kövi csík, felpillantó küllő, halványfoltú küllő, fürge cselle, pénzes pér…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu