Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.

Az új vakcina a kórokozó helyett a kullancs nyálának összetevőire vált ki gyors immunválaszt, így a kullancs rövidebb ideig tud táplálkozni, amivel csökken a kórokozók átvitelének esélye – derül ki a tanulmányból. A vakcinát ugyanazzal az mRNS-technológiával juttatják be, amely a COVID-19 ellen is hatékonynak bizonyult.

– mondta a vezető szerző, Erol Fikrig, a Yale egyetem Waldemar Von Zedtwitz Professzora (fertőző betegségek szakértője), valamint a járványtan (mikrobiális betegségek) és a mikrobiális patogenezis professzora. „A hagyományos kórokozó-alapú vakcinával együtt is alkalmazható lenne, amivel növelhető a hatékonysága”.

A Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferi-t (B. burgdorferi) terjesztő fekete lábú vagy szarvas kullancs – Ixodes scapularis (I. scapularis) – nyála számos fehérjét tartalmaz, amiből a kutatók 19 különálló fehérjére összpontosítottak.

A Yale kutatói a Pennsylvaniai Egyetem Drew Weissman csoportjával együttműködve olyan mRNS-darabkákat használtak a vakcina előállításához, melyek a kullancs nyálában lévő mind a 19 fehérjét kódolják. A vakcinát tengerimalacokon tesztelték, amelyek megfertőződhetnek a Lyme-kór kórokozójával, és korábban is használták már ezeket az állatokat a kullancsrezisztencia tanulmányozására.

Ezzel szemben a kontrollcsoport mintegy fele fertőződött meg B. burgdorferi-vel a kullancs eltávolítása után is. Amikor egyetlen fertőzött kullancsot tettek az immunizált tengerimalacokra, de nem távolították el, az immunizált állatok egyike sem fertőződött meg, míg a kontroll állatok 60 százaléka igen. A védettség azonban csökkent az immunizált tengerimalacoknál, ha három kullancsot hagytak az állatokban. Az immunizált állatokon lévő kullancsok azonban nem tudtak agresszívan táplálkozni, és gyorsabban kiestek a bőrből, mint a kontrollcsoport tengerimalacain lévő kullancsok.

„A vakcinával könnyebben észrevehető a parazita jelenléte, részben szúnyogcsípéssé változtatva a kullancscsípést” – mondta Fikrig.

A kutatók azonban egy figyelmeztetést is csatoltak az kutatásuk eredményéhez. Az egerek, amelyekben nem alakul ki természetes kullancsrezisztencia a fertőzés után, nem voltak védettek a Lyme-kórral szemben az oltás után. A tengerimalacokkal ellentétben az egerek köztes gazdái a kullancsoknak. A paraziták ezért képesek oly módon fejlődni, hogy kifejezetten ezeken a rágcsálókon táplálkozzanak újra és újra. Egy másik magyarázat pedig az lehet, hogy a tengerimalacok bőre az emberi bőrhöz hasonlóan több rétegből áll, mint az egereké.

Fikrig szerint további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megvizsgálják, a nyálban lévő fehérjék hogyan akadályozhatják meg a fertőzést. Végső soron pedig embereken kell majd vizsgálni a vakcina hatékonyságát.