Lapszemle

Gyalog, kerékpárral és lóval

A belföldi, ezen belül az erdei turizmus folyamatos növekedése azt mutatja, hogy egyre többen választják kikapcsolódási helyszínként hazánk természeti környezetét. A tavaly és idén kialakult járványhelyzet még több embert késztetett a bezártságból a turistautakra és a népszerű erdei kirándulóhelyekre.

 Ahhoz azonban, hogy mindenki számára élmény lehessen a fák között kanyargó ösvényeken eltöltött idő, nem árt betartani néhány írott és íratlan szabályt az erdőlátogatóknak.

Az erdő életközösségeinek, az erdei ökoszisztéma működésének alapvetően nem része a tömeges emberi jelenlét, mi csupán vendégek vagyunk az erdőben.

Fontos tehát tudatosítani magunkban, hogy bármilyen jól érezzük magunkat és bármennyire szeretjük a természetet, ebben a környezetben elsősorban nem mi, hanem a vadon élő növény- és állatfajok sokasága van otthon.

Ahogy a hagyományos értelemben vett vendégségben sem járunk-kelünk önállóan a házigazda otthonában, úgy az erdőben sem gázolunk keresztül a fák között. Erre a célra készült az a többezer kilométer hosszúságú úthálózat, melyek jelentős részén turistajelzések segítik a kirándulókat a tájékozódásban és a természeti értékek megőrzésében.

Az első jelzett utak

A hazai természetjárás hajnala valamikor a 19. század végére tehető. Az ipari forradalom következtében ugyanis megnövekedett a városok lélekszáma, a gyárakban és irodákban dolgozó lakosságnak viszont egyre nagyobb igénye volt a zöld környezetre, az erdőben történő feltöltődésre. Így alakult meg a Magyar Turista Egyesület, melynek első elnöke báró Eötvös Loránd, alelnöke gróf Teleki Géza, ügyvivő alelnöke dr. Téry Ödön, titkára pedig dr. Thirring Gusztáv volt. Az ő vezetésükkel alakították ki Dobogókő környékén az első jelzett turistautakat, nevüket pedig számos turisztikai látnivaló őrzi a térségben.

A napjainkban ismert turista-úthálózat javarészt a már meglévő erdei infrastruktúrára épült, erdészeti üzemi utakra és vadászati célból létesített cserkelő ösvényekre. Ezeknek eredeti szerepe az volt, hogy a munkavégzés alkalmával a szakemberek könnyebben megközelíthessék az egyes erdőrészeket. Így ezeken az utakon sok esetben még a mai napig zajlik üzemi forgalom, vagyis teljesen természetes, ha munkagépekkel, szállító járművekkel, erdészeti terepjárókkal is találkozunk egy séta alkalmával.

A 21. század további igényeket is támasztott az erdők látogatásával szemben.

A hagyományos bakancsos turizmus mellett újabb kirándulási formák jelentek meg, melyekre a hatályos erdőtörvény is reagált. Így az erdei utakat saját felelősségre bárki használhatja gyalogosan, kerékpárral és lóval. A törvény egyébként arról is rendelkezik, hogy az egyes utakat ez a három „jármód” milyen feltételekkel veheti igénybe, amit a terepen jelzések formájában láthatunk.

Továbbra sem engedélyezett az autóval, motorral, illetve a quaddal történő erdőjárás. A tervezettnél nagyobb gépjárműforgalom az erdei utakat jóval nagyobb igénybevételnek tenné ki, ráadásul súlyos károkat okozna a természetnek. Nem beszélve a többi erdőlátogatóra leselkedő fokozott balesetveszélyről. Nem véletlen, hogy az erdőszéleken sorompók vagy terepi akadályok gátolják az illetéktelen behajtást.

Mivel, hogyan és mikor? – ez a három leggyakoribb kérdés, ami az erdőjáróban felmerül az erdei utak használata előtt.

Az erdeinket átszelő erdészeti úthálózat sokakat autós kirándulásra csábít, úgy vélik, ahol járható út van, ott közlekedhet gépjármű is. Ám ez nem így van. Ennek első és legfontosabb oka az erdészeti utak rendeltetése, azaz hogy a munkavégzés alkalmával a szakemberek könnyebben meg tudják közelíteni az egyes erdőrészeket, tehát ezek elsősorban üzemi utak. A hatályos erdőtörvény értelmében bizonyos keretek között a turisztikai céllal történő használatuk megengedett. Említettük már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy gyalogosan, kerékpárral, lóval közlekedhetünk rajtuk, gépjárművel, motorkerékpárral azonban nem (alkalmankénti kivétel például, ha erdei szálláshelyünket szeretnénk megközelíteni).

A gépjárműforgalom mérséklésének a természet védelme, a károsanyag-kibocsátás, a zaj minimalizálása a célja.

Sorompók

Az erdei, erdészeti sorompók kihelyezésének oka roppant egyszerű: az erdőlátogatás korlátozása, a vagyonvédelem, a gyalog és kerékpáros turisták védelme a gépjárműforgalom kizárásával. A sorompóval elzárt területre tehát tilos gépjárművel behajtani. Még akkor is, ha nyitott állapotban van a sorompó, mert a területen erdő- vagy vadgazdálkodási, természetvédelmi munkát végeznek a szakemberek. A legutóbbi Tisztítsuk meg az Országot! pályázatnak eleme volt az erdei sorompók számának növelése annak érdekében, hogy azokkal akadályozzák az illegális hulladék kihelyezését.

De emellett arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy ezek az üzemi utak a közúti közlekedéshez szokott autóvezető számára balesetveszélyesek, hiszen műszaki paramétereik (keskeny, beláthatatlan szakaszok, útburkolati jelek, közlekedési táblák hiánya, télen jeges, csúszós felület, felhordott sár, vagy burkolat nélküli laza talajú utak) sem teszik alkalmassá őket az átlagos gépjárművel való közlekedésre.

Bár az erdei utak, a vadregényes táj csábító a crossmotorosoknak, quadosoknak, a természeti károkozás, zajszennyezés mellett veszélyes az erdei száguldozás. A közelmúltban a Naszály, a Cserhát tájain több tragikus esemény is történt. A gyorsan felbukkanó, erős járművel való ütközést nehéz kivédeni, a kerékpárost, a motorost nem védi semmi a nagy erejű ütközéstől. Nem véletlenül tiltott tehát az erdei használatuk.

Az erdei szabadidő eltöltése legyen mindannyiunk számára felejthetetlen felüdülés, tartalmas kikapcsolódás, igazi élmény.

Ehhez csupán az élni és élni hagyni szabályát kell betartanunk, vigyázni lépteinket és óvni az erdőt, hogy még unokáink is koptathassák a kijelölt erdei ösvényeinket.

Mészáros Péter, Osztrozics Dóra

Forrás: A Mi Erdőnk