Az elesett munkaerő pótlására a hadifoglyok többségét munkára fogták, így volt ez hazánkban is. Ennek nyomait látjuk egyebek közt a Bükk-fennsíkon, ahol 18 olasz hadifogoly törte át a sziklafalat a faanyag letermelését könnyítő vasúti pálya létrehozásához. Szilvásváradról, a Szalajka-völgyből leágazó Tótfalusi-völgyön keresztül haladva az Olasz-kapun át érjük el a Bükk-fennsíkot.
Sokszor mesélt élete egyik legmeghatározóbb időszakáról, a borzalmakkal teli frontról, a szégyenkezésig sújtó fogságról, a végtelen reményről és a szabadulás öröméről. Nagyapám egyike volt a több millió katonának, akik a világháborúk alatt hazájukért küzdve hadifogságba estek. Fegyvereiket eldobva az ég felé emelték kezüket, megadva magukat az ellenséges túlerővel szemben. Jól tudták ők, hogy túlélésük és szabadulásuk onnantól kezdve a fogva tartóiktól függ, akik élet és halál uraivá váltak.
Fogságban
Az I. világháború során a hadifogolykérdés addig még soha nem tapasztalt dimenziókat öltött. A milliós tömeghadseregek megjelenésével a hadifoglyok száma is egyenes arányban növekedett. Összesen mintegy 60 millió katonát mozgósítottak, közülük 8-9 millióan estek hadifogságba. A becslések szerint az Osztrák–Magyar Monarchia területére közel 2 millió fogoly került.
A hadifoglyok stratégiai okból nagyon fontosak voltak az ellenségnek, hiszen alapvető információforrást, bajtársaik számára „jó” példát, és nem utolsósorban munkaerőt jelentettek.
Az éhínséggel, betegséggel, gyakori halálozással körülvett fogolytáborok megszaporodtak minden háborús országban, így hazánkban is, ahol az egyik legnagyobb tábor Esztergom-Kenyérmezőn volt a nagy háború alatt. Az Esztergom című hetilap szerint „…az illetékes hatóságok nem készültek el a hadifoglyok elszállásolására, különösen készületlenül találta őket a beállott hideg esős idő, amikor födél nélkül még a rabságba esett vadnak is sokat kellene szenvednie.”
Tudta-e?
A 650 méteres siklópálya 200 méteres szintkülönbséget hidalt át, és gravitációs úton működött, azaz a lefelé közlekedő kocsi húzta fel üres párját. Legnagyobb sebessége 8 km/h volt, és hatszoros túlbiztosítással üzemelt. A Felső-sikló gépháza és a nyomvonal jól kivehető szakasza máig tanúskodik a múltról. |
A hadifogolyhelyzet kezelésére a hadba küldött magyar munkaerő pótlása bizonyult hatékony megoldásnak. A nemzetközi egyezmények által sem tiltott munkába vonással, a legénység foglyai fokozatosan kikerültek a táborokból, így az I. világháború vége felé már csak a tisztek, betegek és a munkára alkalmatlanok maradtak a tömegtáborokban.
Ezzel szemben az egykori legénység tagjait – a hazai munkáskezeket pótolva – különböző üzemekben, a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban és a bányákban dolgoztatták. A birtokosok, gyártulajdonosok hadifoglyokat igényelhettek, akiket a saját gazdaságukban szinte bármilyen munkára befoghattak.
Így történt, hogy Szilvásváradra is eljutott 18 olasz hadifogoly Pallavicini Alfonz őrgróf erdőbirtokára, akik a helyiek regéi szerint a nagyvisnyói Elza-lakban lettek elszállásolva.
Kisvasútra fel!
Az iparosodással és a hadi készültséggel az ország nyersanyagigénye megnőtt, melyet Pallavicini őrgróf elődje, Wessely Károly felismert és igyekezett minél hatékonyabban kiszolgálni. Wessely gróf az erdőbirtokán kitermelt faanyag és kő gyorsabb és könnyebb szállítása érdekében feltáróhálózatot fejlesztett, melynek alappillére volt az erdőterületet sűrűn átszővő kisvasúti hálózat.
A Bükk-fennsíkon lóvasúti pálya működött, az azon szállított faanyag facsúszdán keresztül érte el a Tótfalusi-völgy végéig közlekedő kisvasúti pályát. Ez a keskeny nyomtávú szerelvény
pedig a faluba, a nagyvasútig szállította a faanyagot. Miután 1912-ben a szilvásváradi birtok Pallavicini őrgróf kezébe került, tovább folytatódott a kisvasúti hálózat fejlesztése.
Hatalmas mennyiségű faanyag kellett a MÁV vasúti talpfáihoz, az igény kiszolgálásához már kevésnek bizonyult a lóvontatás és a facsúszdás megoldás. Az erdei hálózat folytatása érdekében az őrgróf megépítette a siklópályát, mely az alsó pályát kötötte össze a magasfennsíki 600 mm-es hálózattal. A lovak helyét pedig felváltották az első gőzmozdonyok.
Pallavicini Alfonz kapuja
A vasúti pálya további fejlesztéséhez és annak megfelelő vonalvezetéséhez szükségessé vált egy sziklafal átvágása, így a nehéz munkában főszerepet kaptak az olasz fogvatartottak.
Az olasz származású Pallavicini őrgróf a munkakedv serkentésére azt az ígéretet tette, hogy ha a megszabott határidőre végeznek a szikla átvágásával, akkor kérelmezi mihamarabbi szabadulásukat. A falusiak emlékei alapján a katonák gyors munkája után az őrgróf betartotta ígéretét és eljárt ügyükben.
A hadifoglyok áldozatos munkájának köszönhetően a kisvasút attól kezdve a kapun át robogott a Bükk-fennsík erdői felé. A jellegzetes töbröket kerülgetve, a Fekete-sári talpfaüzemen keresztül az Őserdőn át szállította az ország újjáépítéséhez kulcsfontosságú faanyagot. A fő pálya mellett a fakitermelés helyszíneit ideiglenes kiágazásokkal, a helyiek elnevezése szerint „bajuszokkal” érték el.
A kisvasúti teherszállítás ennek ellenére leszálló ágra került az erdészeti utakon zajló tehergépkocsis szállítás miatt. 1967-ben gördült ki az utolsó teherszállító kisvonat Szilvásváradról, és fennmaradásának egyetlen lehetősége az utasforgalom növekedésében rejlett.
A felszedett kisvasúti nyomvonalak – némi térképes segítséggel – máig fellelhetők, több esetben jelzett turistaút vezet rajtuk.
Vigh Ilona
EGERERDŐ Zrt.
Fotó: Virág Vivien