Fenti párbeszéd ilyesformán zajlott több ismerősömmel, mikor interjúra készültem a zenekar oszlopos tagjával, Lepés Gáborral, aki a másik alapító-frontemberrel, Georgios Tzortzoglouval lassan két évtizede izzítja a színpadot fergeteges előadásaival.
Merthogy gyúrói otthonukból reggelente ide hozza feleségét tanítani az Arany János iskolába. Az is kiderült, beszélgetésünk után maga is dolgozni indul, várja Budán a hangstúdió.
– Tudni rólatok, hogy merészen nyúltok a legszebb magyar népdalokhoz, és sajátos hangszereléssel, tüzes ritmusokkal, különböző stílusokkal elegyítve jóféle elektronikus világzenét kevertek belőle. Muzsikátok a Kárpát-medence népzenei hagyományait hozza el a mába. De mi volt azelőtt, hogy egy itt született görög származású festő-muzsikus találkozott egy hangmester-zenész sráccal?
– Két irányból érkeztünk. Jorgosz festőművész, aki Sebőék táncházmozgalmán nőtt föl, és játszott több formációban. Én stúdiós hangmérnökként dolgoztam, és mellette Ákos billentyűse és társzeneszerzője vagyok ’94 óta. 2000 tájt Jorgosz komputeres, elektronikus zenei tudást keresett egy produkcióhoz, így találkoztunk, és nagyon megleltük a közös hangot.
Ötvöztük a magyar népzenét az elektronikus zenével. A kezdeti jó fogadtatás után demó felvételünk eljutott Bécsbe, de jött a pofon a kiadótól, hogy a Balkán név negatív csengésű. Letettünk hát arról, hogy megmutassuk zenénket a „Nyugatnak”. Amikor aztán Geszti Péter szövegeivel a Repülj madár egykori Muzsikás-átdolgozását továbbírtuk, a dal bekerült a rádiókba, és onnantól kezdték a zenekart megismerni. Azóta olyan jellegű dalokat hangszerelünk a népdalokból, amik könnyebben megtalálják az utat a hazai közönséghez.
– A táncházmozgalom a 70-es évek derekán robbant be, és jellemzően az egyetemista diákság lelkesedett érte. Te akkoriban még zsenge gyermek voltál. Népdalokat pedig jobbára vagy a falusi nagyszüleitől tanult az ember, vagy a táncházból ismerhette. Városi fiúként hogy kerültél kapcsolatba a folklórral?
– Úgy esett, hogy édesapámat hivatásos katonaként Miskolcról átvezényelték Kecskemétre, a reptéri laktanyába.
Majd folytatódott a Kodály ének-zenei gimnáziummal. Jó indítás volt a pályára. Egy Kortársak nevű alternatív zenekarral országos tehetségkutatót is nyertünk. Zene mellett autodidakta módon képeztem magam, és csöppentem bele a stúdiótechnikai munkákba.
– Azt hittem elektromérnök vagy, hiszen a rádiós hangmesterek leginkább közülük kerültek ki.
– Van egy rádió-televízió műszerész szak- szakmám, amit azóta sem használtam. Viszont a technikai és a zenei ismereteimet párosítva beletanultam a mesterségbe. Mikor berántottak katonának, szerencsére olyan helyre kerültem, ahol stúdiós lehettem, ott is kaptam képzést. Aztán a TOM-TOM stúdióban 1994-től 2005-ig rengeteg zenésszel dolgozhattam. A Balkan Fanatikkal pedig újra aktív zenészként élek.
– Töretlenül népszerű a banda, ahogy több lemez és számos fellépés mutatja, határokon innen és túl. Bár a járvány nyilván megnyirbálta a turnékat.
– Dolgoztunk közben is. Végig voltak online produkcióink, alkalmazkodtunk a helyzethez.
És ahogy megadták a zöld utat, máris indulunk a héten Sárvárra és Szekszárdra. Még csak távolságtartó, ültetett közönséggel, de azért mégis koncert lesz.
– Ketten vagytok Jorgosszal a bázisemberek, de rengeteg fiatal muzsikustárs vesz körül változatos hangszerekkel és műfajokkal. Őket hogy vonzzátok magatok köré?
– Törekszünk a nyitott produkcióra. Szívem szerint egy hatalmas cigányzenekar módjára képzelném, jöjjenek, zenéljünk, örömködjünk, rójuk az utakat minél többen együtt. Persze ezt nem könnyű logisztikailag és anyagilag megoldani. Úgyhogy maradtunk ketten a mag, és jönnek azok a fiatalok, akik kibírnak minket, és akiket mi is érdemesnek tartunk. Sokan már a saját útjukat járják, akik itt kezdtek. Jó értelmű „átjáróház” vagyunk, igazi dobbantó.
– A fiatalos lendület és Jorgosz délszaki temperamentuma is besegíthet a humornak, ami átszövi a zenéteket. A klipekben ezer apró zenei és képi geg, pajzán utalás villan fel.
– Jellemző ránk a jókedv, a koncertjeink is derűs hangulatúak.
Jorgosz aggódóbb alkat, én szuperpozitív vagyok, így remekül kiegészítjük egymást.
– Az igazán jó dalok egy idő után önálló életre kelnek. A Repülj madár például aláfestő zeneként köszön vissza a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. bemutatkozó filmjében.
– Kedves történet volt, megkerestek minket és kérték a dalt. Mi meg nagy örömmel járultunk hozzá. Tényleg gyönyörű lett a film, és tökéletesen illik hozzá a zene. Fordítva is megesett hasonló: a tavalyi karanténkor belefutottam egy varázslatos ismeretterjesztő filmbe a neten, Kárpátok bércei címmel. Annyira megfogott a látvány, hogy rögtön összekapcsoltam a Fölmegyek a hegyre, lenézek a völgybe dalunkkal. Engedélyt kértem, hogy használhassunk a filmből részleteket. Így született meg korábbi zenénk remixéből a Furcsa lebegés klipünk, ami lélegzetelállító drónfelvételekkel mutatja be a Kárpátok csodáit.
Nem mondom, hogy úgy kellene élnünk, mint a hegyekben a pásztoroknak, de hogy odafigyeljünk a környezetünkre, megbecsüljük, az rendkívül fontos a jövőnk szempontjából is.
– Gyúrói otthonod is természetközeli. Gondolom, nem véletlen a lakóhelyed megválasztása.
– Benn laktunk Pesten, a forgalmas Hungária körúton, és minden bajunk volt. Por, zaj, rossz levegő. Csendesebb helyet kerestünk a periférián. A feleségem településfejlesztő geográfus, így szakmai alapokon, előrelátón tud gondolkodni. Végül Gyúrón találtunk egy klassz házat. A környezet is kellemes. Nyugodt, kis lélekszámú település, a közelünkben egy kis halastó, egyelőre átmenő forgalom sincs. Anyósom Hajóson él, az is szempont volt, hogy könnyen el tudjunk hozzá jutni. Pest pedig éppoly jól elérhető, mint a Velencei-tó, vagy a Balaton.
– Éltek az adottságokkal, jártok kirándulni?
– Igen. A Kartográfia-kupa éves menetrendjéből szoktunk szemezgetni. Országszerte portyázunk, Reguly Antal-túra, és egyebek.
Aranyos dolog ez, mert van átadó ünnepség is, ahol újra látjuk az ismerős arcokat, túra barátokat.
Sándor Mária
