– A Mi Erdőnk magazin első évfolyamának 5. számában arról beszélgettünk, hogy milyen célt tűzött ki maga elé a frissen útjára indított kiadvány. Sikerült ezt elérni a tíz év alatt?
– Az újságban rendszerint változatos, érdekes témák olvashatók. Ha őszinte akarok lenni, engem is meglepett, hogy már eltelt tíz év. Az induláskor csak reméltük – amit mostanra már tudunk –, hogy át tudjuk adni az olvasóknak mindazokat az érdekességeket, amit az erdő világa rejt. Az alapító gondolataimat – persze közösen a 22 állami erdőgazdaság igazgatóival – éppen ez vezérelte, készítsünk egy nagyközönségnek szóló újságot. Kitűztük célul, hogy megváltoztatjuk az emberekben azt a tévhitet, hogy az erdőgazdaságok munkája csak a fakivágásból áll; fontosnak tartjuk, hogy javuljon az erdőgazdaságok és az ott dolgozók megítélése.
Ezeket mind az erdőgazdaságok közjóléti tevékenységének köszönhetjük, amit kizárólag sok munkával és kétségkívül jelentős anyagi ráfordításból lehet fenntartani. A magazin létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt tíz évben megnövekedett oldal- és példányszám. Bízom benne, hogy a lap az elkövetkezendő években is képviselni tudja a megteremtett értéket, és fennmaradása a továbbiakban is biztosított lesz, hiszen ez nemcsak az emberek, hanem az erdő érdeke is.
– Sajnos olyan időszakot élünk, amikor az erdő jelenti szinte az egyetlen lehetőséget az aktív kikapcsolódásra. Ön szerint ez mennyivel nehezíti az erdészetek munkáját, feladatait?
– Több, eddig nem várt feladat adódott azzal, hogy a pandémia idején sok olyan ember is kilátogatott a természetbe, aki eddig nem érdeklődött iránta. Ez önmagában örvendetes, de sajnos a megnövekedett erdőterhelés magával hozza a szemetelés és a rongálás tényét is.
Erre is remek lehetőséget nyújt a lap, mert rendszeresen foglalkozik olyan témákkal is, ami az erdő tiszteletére hívja fel a figyelmet. Fontos a tisztelet szó, hiszen a fiatalok és a rutintalan természetjárók néha nehezen azonosulnak ezzel az elvvel, és bizony meggondolatlan dolgokat cselekszenek, amiből hamar baj származhat. Hogy néhány példát említsek: ilyen a quadozás vagy biciklizés az erdőben, de akár a kutyasétáltatást is idevehetjük. Sokszor nem is gondol bele az ember, hogy a természetben is szigorú szabályok szerint kell sétálni, túrázni vagy sportolni. A szabályok ismerete, és az egymásra való odafigyelés megteremti annak alapját, hogy mindenki jól és biztonságosan érezze magát természetjárás közben. Közös érdekünk óvni, félteni az erdőinket, amihez segítségül szolgál A Mi Erdőnk magazin.
Ennek a támogatása kiemelten fontos, hiszen aki az elindulás óta olvassa ezt a lapot, az az elmúlt tíz év alatt már megtanulhatta, hogyan kell védeni az erdő kincseit. Már vetélkedők anyaga is született a tartalomból, ami arra enged következtetni, hogy komoly szakmai üzenetek fogalmazódnak meg a magazinban könnyed, olvasmányos formában. Teljesült az erdészek mondása is: „A múltba támaszkodva a jelenben építjük a jövőt.”
– Az újság létrejöttekor azt nyilatkozta nekünk, hogy ez nemcsak egységet képvisel az erdőgazdaságok között, hanem fontos marketingeszköz is. Tíz év távlatából most mit gondol erről?
– Helyes úton jártunk az igazgatókkal, amikor ezt megfogalmaztuk. Azóta is teljes egyetértésben, közös szerkesztésben zajlik a munka. Én már máshol dolgozom, de a Magyar Természetjáró Szövetség elnökhelyetteseként kapcsolatban állok az erdőgazdaságokkal és az olvasókkal, akiktől pozitív visszajelzést hallok a lapról.
Ma 25 ezer ember értesülhet a lapon keresztül az erdőgazdaságok közjóléti tevékenységéről. A Mi Erdőnk egy könnyed és olvasmányos magazin, miközben mindig hiteles szakmai üzeneteket közvetít. A nyomtatott laphoz már tartozik online felület és Facebook-oldal is, ezek mára elengedhetetlenek a széles kommunikáció érdekében. Sok emberhez eljut így a lap üzenete, úgyhogy azt gondolom, hatékony marketingeszközt hoztunk létre tíz éve.
– Engedjen meg egy személyes kérdést. Mikor kirándult utoljára?
– Őszintén bevallom, nem vagyok igazán kirándulós típus, de egyre többet sétálok a feleségemmel a Budai-hegyekben. A lakásunk, a nyaralónk is az erdő közvetlen közelében van, így szerencsés embernek mondhatom magam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Természet a szomszédom.
