Lapszemle

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.

Tevékenységüket többféleképpen is segíthetjük, ehhez is adott tanácsokat a beporzók életét kutató Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa.

Rengeteg növényfaj, a zárvatermők közel 90 százaléka kisebb vagy nagyobb mértékben profitál az állatok általi beporzásból.

A termesztett növényeink mintegy háromnegyede is ebbe a körbe tartozik, és például a dinnyefélék egyáltalán nem teremnének beporzók nélkül. A növények beporzásával tehát táplálékot szolgáltatnak az embernek és az állatoknak, a nekik köszönhetően fennmaradó növények pedig oxigént termelnek, életteret biztosítanak, vagyis az ökoszisztémák alapkövei.

„A beporzók részéről a beporzás önkéntelen folyamat. Nem az a céljuk, hogy megtermékenyítsék a virágokat, hanem táplálékot, fehérjében gazdag virágport és cukorban, szénhidrátokban dús nektárt keresnek. A gyűjtés során rászállnak a virágra, testükhöz rögzítik a virágport, és azzal együtt keresik fel a következő virágot, segítve ezzel beporzásukat. A méhek ugyanakkor nemcsak maguknak, hanem utódaiknak is táplálékot gyűjtenek, ez tehát létkérdés a számukra” – ismertette Kovács-Hostyánszki Anikó. A háziméhek a hátsó lábukra rögzítik a virágporcsomagot, majd a kaptárhoz érve leválasztják azt, hogy a dolgozók elraktározhassák.

A virágról felszívott nektárt pedig a gyomrukban tárolva szállítják.

A méheken kívül számos rovarfaj, például a zengőlegyek vagy a nappali és az éjszakai lepkék, a szenderek is fontos beporzók. De a trópusokon a különböző madár- és denevérfajok is látogatnak virágokat.

Méhek világa

Magyarországon megközelítőleg 1,2 millió méhcsalád él mintegy 24 ezer méhésznél. Ez négyzetkilométerenként átlagosan 13 méhcsaládot jelent – ez a méhsűrűség európai viszonylatban is igen magas. A vadméheknek hazánkban körülbelül 700 faja ismert, és ezzel fajgazdag országnak számítunk. A házi- és a vadméhek egyaránt hatékony beporzók: előbbiek sokféle növényfajt látogatnak, egyszerre nagy számban vannak jelen egy adott kultúrában. Ez a gazdák számára is nagyon fontos a termelésük szempontjából, és az Egyesült Államokban már fizetnek is a beporzási szolgáltatásért.

„De vannak olyan termesztett növények, amelyek beporzását a vadméhek hatékonyabban végzik, mert a testfelépítésük, életmódjuk jobban idomul az adott virághoz.

Vizsgálatok szerint minél változatosabb a beporzó közösség az adott növénykultúrában, annál nagyobb termés várható, a jelenlévő háziméhek számától függetlenül. Azt is megfigyelték azonban, hogy ha a vadméhek összedolgoznak a háziméhekkel, akkor a vadbeporzók képesek befolyásolni a háziméhek viselkedését. A vadméhek arra ösztökélik őket, hogy gyorsabban repüljenek át virágról virágra, így közös munkájuk eredményeként sikeresebb és gyorsabb a beporzás. Ezt a jelenséget egy napraforgótáblában figyelték meg először” – meséli a kutató.

Veszélyben

A 20. század második felétől Európa és a világ számos pontján érezhető a vadméhek és más beporzók számának, fajgazdagságának csökkenése. A mintegy 30 magyarországi poszméhfaj közel felénél is megfigyelték ezt a kedvezőtlen folyamatot, és a változás az egész Kárpát-medencére kivetíthető.

Napjainkban az európai vadméhfajok majdnem 10 százaléka veszélyeztetett státuszba került, és további 30 százalékuknak szintén csökken az állománya.

„Ez a világszintű jelenség a változó időjárásunk mellett a mezőgazdaság hatékonyságnöveléséből eredeztethető. A gépesített földművelés eltünteti a méhek életterét, míg a rendszeres vegyszerhasználat a táplálékforrásként szolgáló gyomnövényeket, valamint közvetlenül hatást gyakorol a méh- és lepkefajok számára is. Szükség van a változatos növényflórára, a virágok sokféleségére a mezőgazdasági tájban is. A mezsgyék, útszélek, fa- és bokorsorok, természetközeli élőhelyek, így például virágos gyepek, rétek virágforrásai kulcsfontosságúak számukra. A nagyobb szántóföldek mezsgyéjén virágos magkeverék vetésével akár ki is alakíthatunk méhlegelőket, amelyek táplálékot és élőhelyet nyújtanak a beporzó rovaroknak” – magyarázza Kovács-Hostyánszki Anikó.

Tehetünk értük

Mi magunk is segíthetünk a beporzóknak táplálékot és fészkelési lehetőséget találni. Érdemes különböző időpontokban virágzó növényeket ültetni kertünkbe.

A tavasszal nyíló hagymás növények, így a sáfrányok, hóvirágok, nárcisz, tulipán után a melegebb idő beköszöntével szívesen látogatják a beporzók a margaréta-, szarkaláb-, zsályaféléket, valamint liliomokat, harangvirágokat, tüdőfüveket, cickafarkféléket.

De egyes fűszernövények is kifejezetten jó táplálékforrások, mint a kakukkfű, a mentafélék vagy a rozmaring, a fák, bokrok közül pedig a füzek, somok, mogyorók, galagonyák, rózsafélék, kökénybokrok, díszfák, gyümölcsfák, ősszel a borostyán. Emellett a méhhotelek kihelyezését is jó néven veszik, amiket könnyedén össze lehet barkácsolni a szabadban.

„Örvendetes, hogy egyre több magánjellegű vagy egyesületi kezdeményezés lát napvilágot a beporzók védelmében. Ezek a figyelemfelhívó, edukációs programok szintén az élőhelyfejlesztésre helyezik a hangsúlyt. Az Európai Unió is felfigyelt a beporzók fontosságára, ezért 2018-ban létrehoztak egy beporzási stratégiát, amit a kutatók, tudósok mozgolódása hívott életre. Néhány éve a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) égisze alatt megszületett az a tanulmány, ami országos és regionális szinten is segítheti a beporzók védelmét célzó újabb stratégiák, programok elindítását, a tudományos eredményekkel összhangban lévő döntések születését.”

V. T.

Forrás: A Mi Erdőnk