„Egy álmom vált valóra, mikor egy éve Debrecenből egy kis csendes Heves megyei faluba költözhettünk. Mező a telek végén, madárfütty, kertbe bejáró szarvas – hazaértem! A fotózást sosem tanultam, autodidakta módon ismerkedtem meg vele, eleinte kamerás mobilokon keresztül. Ahogy fejlődött a mobilfotózás, úgy fejlődtem vele én is.
Az első kompaktommal készült fotókat, 2008-ban titokban ismerőseim benevezték egy kelet-magyarországi fotópályázatra, ahol 3 képem harmadik helyezett lett. Később egy budapesti fotós egyesület színeiben a Baptista Szeretetszolgálat által rendezett „cipősdoboz akció” keretein belül árverezték el a tagok fotóit, köztük 3 képem. Illusztrációként néhány természetet bemutató könyvben is megjelentek alkotásaim, valamint fotókiállítást is rendeztek képeimből Debrecenben.
A mellékelt fotóm az egyik kedvencem. Járt már kiállításon, jelent meg képeskönyvben. Egy sétám alkalmával figyeltem fel erre a virágra a debreceni Nagyerdő és a város találkozásánál, ahol a természet összeér a civilizációval. A virág mintha a rabságából szeretne kiszabadulni, nyújtózkodik az utca másik oldalán elterülő erdő felé, vágyakozva a természetes élőhelye után.
Ezeknek a régi objektíveknek páratlan és utánozhatatlan a képi világuk, tökéletesek egyedi képek alkotásához. Jelen esetben a fények és az erdő felől beszűrődő becsillanások is segítségemre voltak, gyönyörű bokeh (elmosódás) formájában. Így született meg ez a fotó, és így sikerült örök emléket állítani a természet e múlandó, de örökkön örökké megújuló szépségének.”
