Olaszy István tisztán látja a szakma helyzetét, bízik a jövő nemzedékében, melynek tagjai éppúgy szívügyüknek tekintik és óvják, gondozzák majd a hazai erdőállományt, ahogyan azt eleik is tették.
A szakember 1928-ban született Kőszegen. A természetbe a 33. számú cserkészcsapat tagjaként szeretett bele, és ez az elköteleződés azóta is tart. A Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium befejeztével 1947-ben egy barátja invitálására jelentkezett Sopronba. Felsőfokú tanulmányainak éveit a híres selmeci hagyományokat tisztelő társaság tagjaként élte, és minden szemeszter végén 3 hónapos szakmai gyakorlaton vett részt; egyebek mellett az első számú Erdőrendezőségnél.
Felkarolta a fiatalokat
Erdőmérnöki oklevelét 1951-ben szerezte meg. A végzés utáni napon már a győri erdészetnél dolgozott, majd Ravazdon lett üzemegységvezető-helyettes.
– mondja csillogó szemmel, és minden kis részletre kiterjedő, irigylésre méltó memóriával. Később Mosonmagyaróváron lett üzemegységvezető-helyettes. 1953 márciusában a Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz került ugyanebbe a beosztásba, majd a központi tervcsoport vezetését bízták rá, végül pedig – egészen 1990-es nyugdíjazásáig – erdőművelési vezetőként dolgozott. Sokrétű feladatai közé tartozott a nagyüzemi öntözéses csemetenevelés kialakítása, a csemete-önellátás biztosítása, az élőfakészlet növelése a Duna-ártéren, a Kisalföldi Homokvidéken és a Hanságban felajánlott területek betelepítése, a szükséges gépek, eszközök beszerzése, valamint a korszerű erdőművelési eljárások és technológiák kialakítása is.
Munkája során mindig jó kapcsolatot tartott fenn az egyetemi tanszékkel, ahonnan jelentős segítséget kapott feladatai elvégzéséhez. Ez a kiváló kapcsolat kölcsönös volt. Ő is megtett az egyetemi ifjúságért minden tőle telhetőt, hisz 35 évig szervezte és vezette a diákok szakmai gyakorlatát az erdőgazdaságnál. Ezeken az egyhetes gyakorlati „kurzusokon” a hallgatók betekintést nyerhettek az egyes erdőművelési eljárásokba, miközben Olaszy István mellett a szakma gyakorlati feladataival is ismerkedhettek. Ezt a három és fél évtizedes munkát az egyetemi tanári kar is nagyra értékelte. Ennek szép kifejezéseként az egyetem rektorának javaslatára kapta meg a Nagyváti János-emlékérmet.
68 éve az Egyesületben
Munkássága során jelentős eredményeket ért el az akác, hazai- és nemesnyárak nemesítésében, szaporításában és egyes új fajták betelepítésében. Az utóbbi sikerességéhez hozzájárult a gondjaira bízott mintegy 150 hektáros kísérleti terület is. Megbízatásai egészen az Erdészeti Tudományos Intézetig kiterjedtek:
Mindennek is köszönhető, hogy precíz szakmai munkájáért és haladó szellemiségéért 1987-ben az Országos Erdészeti Egyesület neki adományozta a Kaán Károly-emlékérmet. Az egyesületnek immár 68 éve a tagja, nagy szerepet vállalt az Erdőművelési Szakosztályban, 35 évig pedig szakmaszervezeti bizottsági titkári feladatokat látott el.
A munka öröme
„Nyugdíjazásom után sem engedtem el a munkát, vitt a szívem, mert a hivatás kötelez” – jelentette ki Olaszy István. „A kerti munkák elvégzésében is nagy örömömet leltem, és ugyanolyan lelkesedéssel végeztem ezt is, mint amikor a dunai vízierőmű hatását kellett éveken keresztül vizsgálnom a talajvíz szintjének változására és a különböző nemesnyár fajtákra” – tette hozzá. Valóban, saját kertjében egy kis arborétumot alakított ki, és tevékeny nyugdíjasként tagja lett a Győri Kertbarátok Szövetségének. Sok éven át járta az országot, tartott előadásokat az örökzöldekről, és szervezett szakmai kirándulásokat a szövetség tagjainak. A kiváló erdész szakember önzetlenül, tudása legjavát adva segített akár út menti autóspihenő tervezésére, akár a Pannonhalmi Főapátság környékének fásítására kérték fel. „Karácsonykor igencsak felgyülemlett a munka, ugyanis a karácsonyfa-ellátásáról is sokáig én gondoskodtam a megyében. De győri óvodák és iskolák parkosításához is hívtak”.
Bár nem vadászott, a vadgazdálkodás területén is több minden fűződik a nevéhez: vadkárelhárítások megtervezésében serénykedett és a vadlétszám meghatározásából is kivette a részét. Elmondása szerint a hosszú távú, gördülékeny munka alapfeltétele a munkahelyen létrehozott családias környezet, ha ugyanis a dolgozók jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor az a magánéletükre is kihat.
Ma is tartó, közel 70 éves házasságából két leánya született, akik négy unokával és négy dédunokával ajándékozták meg őket. A lányok nem vitték tovább az édesapa 68 éven át tartó erdészpályáját. Mint mondja, annyira nem sajnálja, mivel ez egy szépséges, de nagyon kemény szakma.
|
Kitüntetett életút
