Az erdélyi Keresztes Zsolt, vagy ahogyan sokan ismerik, Kercsó mindannyiunk számára példakép lehet, hiszen azok után, hogy legyőzte betegségét és rátalált önmagára, küzd, akar, tesz, ráadásul másokért is. Fizikailag pedig olyan dolgokra képes, amelyeket sokan lehetetlennek gondolunk.
A 28 éves fiatalember jelenleg Kovászna megyében, Bélafalván él.
Focizott, később konditerembe járt, ám semmilyen célja nem volt a sporttal, legfeljebb a stresszt vezette le vele. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán szociológia és vidékfejlesztés szakirányon végzett 2012-ben, majd projektmenedzserként helyezkedett el a Hargita Megyei Tanácsnál. Egy év múlva azonban kiköltözött Angliába, és úgy érzi, az ott töltött öt év alatt rengeteget tanult és fejlődött emberileg. Még kint élt, amikor Ewing-szarkómát diagnosztizáltak a bal lábszárában, és bár megpróbálták a kemoterápiát, végül az amputáció mellett döntöttek kezelőorvosával. A műtétre 2017 februárjában került sor, és azt kemoterápiás kezelések követték.
Az is igaz, hogy őket jobban megviselte a betegségem, mint engem, de aztán felvették az én ritmusomat, és megértették, hogy a siránkozás és a negatív gondolatok nem segítenek” – meséli, mialatt azt is megtudom, hogy most sem esik nehezére a betegségéről beszélni.
Alapítványt működtet
Zsolt az amputáció után nagy célt tűzött ki maga elé: egy csúcskategóriás robotláb beszerzését, hogy a lehetőségekhez képest teljes értékű életet tudjon élni. A protézis közel 80 ezer euróba került, ezért alapítványt hozott létre, és az emberek segítségét kérte. Az akció sikerült, Kercsónak az új protézissel már nem kell az utcán minden apró kitüremkedésre, félrecsúszott kockakőre figyelni, a kis egyenetlenségek korrekcióját elvégzi helyette egy processzor. A fiatalember úgy érzi, a hatalmas segítségért hálával tartozik a székely embereknek és a magyarországi magyaroknak egyaránt, éppen ezért az alapítvány továbbra is működik, hogy Zsolt segíthessen sorstársain, nemcsak anyagilag, hanem mentálisan, és amennyire a lehetőségek engedik, fizikálisan is. A One and a half leg alapítvány hitvallása: megfelelő hozzáállással, kitartással, és persze orvosi hozzáértéssel a rákos daganat is leküzdhető, és amputáltként is tud jó lenni az élet! |
Az amputáció után kereste a motivációt, a kapaszkodót, soha nem gondolta volna, hogy azt a Spartan Challenge-ben találja meg.
– mondja. Van azonban két ember, aki példát mutatott: a komáromi Maroš Kudlik ugyancsak amputált és mankóval rója a terepet, az amerikai Kacey McCallister pedig gyerekként veszítette el mindkét lábát, mégis több Spartant teljesített már, köztük Beastet is. (A Spartan Trifecta három része közül a legnehezebb: minimum 21 kilométeres táv, több mint 30 akadállyal. A Szerk.).
– árulja el.
Keresztes Zsolt a Spartan Training Group Kézdivásárhely tagja, a csapattal közösen edz, ami óriási motiváció számára.
„Az volt a célom, hogy teljesítsek egy versenyt még a kezelések befejezésének első évfordulója előtt. A kemoterápiát 2017. augusztus 7-én fejeztem be, az első versenyem 2018. augusztus 4-én volt Brassóban. Célba érkezéskor tudatosult bennem, hogy jó helyen vagyok, ez az én sportom, itt szeretnék magamnak bizonyítani” – és megtudjuk azt is, hogy azóta még tíz akadályversenyt sikerült teljesíteni, ebből kilenc Spartant, amelyek között három Beast volt.
„Annak idején meg akartam mutatni, hogy a daganat is csak egy legyőzendő akadály. Ez most sincs másként, a szembejövő nehézségekre igyekszem nem problémaként, hanem kihívásként tekinteni, amit teljesíteni kell ahhoz, hogy elérjem a célomat. Nem másokkal versenyzem, hanem saját magammal” – összegzi, ahogy a készüléssel is az a célja, hogy jobb és ügyesebb legyen. Nagy vágya, hogy egyszer egyetlen hétvége alatt teljesítse a teljes Trifectát, szeretne egy hibátlan Beastet, és esetleg extrém helyeken versenyezni, mint például Kínában, Izlandon vagy Dél-Amerikában.
Zsolt Erdélyben, egy erdő melletti kis faluban nőtt fel, számára a természet mindig is fontos volt.
– emlékszik vissza. Angliában is gyakran ellátogatott a volt lakóhelyétől csupán 60 kilométerre található Knole Parkba. Az amputáció után is rendszeresen túrázik, természetszerető családjával sokfelé járnak közösen. „Ezért is szeretem a Spartant: minden futamon megállok pihenni egy kis időre, és olyankor csak csodálom a természet szépségét, legyen az egy mesés völgy, egy idős fa vagy egy nagy szikla. Ezekből töltődöm a hátralévő útra. Nem versenyzek senkivel, így ezek a percek mindig beleférnek az időmbe”.
Steyer Edina
Zalaerdő Zrt.
