Erdőspusztáról lett az év erdésze

Kocsis István Attila 2010 óta dolgozik a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye állami tulajdonú erdeit kezelő NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. kötelékében. Törzsterülete a Hosszúpályi erdészkerület volt, ide tartozik Monostorpályi egy része, később ez kiegészült a Létavértes környéki állami tulajdonú erdőkkel. Területén főként akácosok, kisebb részben nemes nyárasok, erdei fenyvesek találhatók, kevés tölgyessel tarkítva.

„Debrecen környékén, Erdőspusztán nagy erdővagyonnal gazdálkodunk, a hegyvidékitől eltérő állományszerkezettel. Nem mindenki tudja, de az erdősültség a hajdú-bihari megyeszékhely környékén magasabb, mint például Sopron térségében”

– emlékeztetett az idén 36 éves szakember. Ezen a területen a kedvezőtlen klimatikus viszonyok miatt, gyakran igen nagy erőfeszítések árán lehet csak felújítani az erdőt. Előfordul, hogy egy-egy kivitelezést meg kell ismételni. A nyári aszályos időszakok is komoly nehézségeket okoznak, jórészt a sekély termőrétegű homoktalajokon.

Egyenes út

A szakember Baranya megyében, Pécsett született és Sellyén nőtt fel. Gyermekkorában sok időt töltött erdészek és vadászok között: édesapja vadászott, a téli fűtenivalót pedig jellemzően maguknak gyűjtötték, gyérítésekben, vágástakarításokban dolgozva. Így már nagyon fiatalon megismerte az erdei munkákat.

„Gyerekként sokat horgásztam, ami meghatározó élmény volt, sosem felejtem el, milyen egy legelőn, a kanális szélén heverni, szöcskét gyűjteni és közben hallgatni a falu távoli harangját, beszippantani a legelő illatát”

Az idei legjobb

Az idei szakmai sikernek természetesen volt előzménye is. Harmadik alkalommal vett részt Az Év Erdésze versenyen, és tapasztalatai alapján komoly lexikális tudást és gyakorlati jártasságot igényelnek a versenyszámok. Azért szereti ezt a megmérettetést, mert a szervezők a gyakorlati számokat igyekeznek előtérbe helyezni. Erre szerinte külön is készülni kell, ugyanis voltak olyan feladatok is, amilyenekkel nem találkozik a mindennapi munka során. Ilyen például a magtermő állomány kijelölése. „A NYÍRERDŐ minden segítséget megadott, hogy felkészülhessek a versenyre, így lehetőség nyílt a felismerési anyag gyakorlására is. Volt olyan feladat, ahol terméseket, fatesteket, illetve leveles hajtásokat, gombákat, különböző növényfajokat kellett felismerni. A gyakorlásnak köszönhetően különösen jól sikerült ez a versenyszám. A feladatra muszáj készülni, mert mindössze néhány másodperc jut a beazonosításukra” – fogalmazott.

– emlékezett vissza. Édesapja parkettásként dolgozott, így a fa felhasználhatóságáról is hamar ismereteket szerzett. Innen egyenes út vezetett a szakmához: Barcson szerzett erdésztechnikusi képesítést. „Hálás vagyok a türelmes és nagy tudású tanáraimnak, sokat köszönhetek Nekik! A mai napig alkalmazom az ott tanultakat a mindennapi munkám során” – mesélte. Később Debrecenben vadgazda mérnöknek tanult, a záróvizsga után került az erdőgazdasághoz. Faipari mérnök feleségével három gyermeket nevelnek. Nemcsak az erdőgazdálkodás, a vadászat is meghatározó maradt az életében. Ha teheti, gyakran járja az erdőt a vad nyomát kutatva. Kilenc évig a Pocsaji Vadásztársaság vadászmestereként is dolgozott.

Komoly szakmai eredményként tartja számon, hogy irányításával sikerült jelentősen fejleszteni a terület vadállományát.

Ma már a korábbinál jóval nagyobb bakokat hoznak itt terítékre. Az idei idény első 12 bakjából 8 lett érmes trófea, a nádudvari trófeaszemlén a résztvevők szavazatai alapján ők kapták meg az első díjat. Jelenleg az apróvadállomány növelését tekinti a legfontosabb feladatnak.

Szaxofon, főzés, foci

Ha valakire, Kocsis István Attilára tényleg igaz, hogy sokoldalú ember. Általános iskolában zenetagozatra járt, a különböző dallamok iránti szeretet felnőtt korára is megmaradt. Könnyű- és komolyzenét egyaránt rendszeresen hallgat, amellett, hogy még műveli is.

Hobbiszinten különböző hangszereken játszik: nem jön zavarba, ha meg kell szólaltatni a vadászkürtöt, az alt-, illetve szoprán furulyát, vagy a klarinétot, jelenleg pedig szaxofonozni tanul.

Ahogy a zenében, úgy a konyhában is otthonosan mozog, szívesen ragad fakanalat. Hagyományos magyar ételeket készít a családjának, a slambuctól a főzelékekig, sok mindent főz. Hobbijai közé tartozik még az online sakk, de nem csak elméjét tornáztatja, rendszeresen eljár focizni is a barátokkal.

Bevonják az embereket

Tapasztalata szerint az erdész szakma elismertsége folyamatosan javul. Egyre inkább megértik az emberek, hogy az erdővel foglalkozni kell, gazdálkodása egyértelműen szükséges.

„Ezt magas színvonalú munkavégzéssel lehet elérni, de igyekszünk civileket is bevonni a munkába. Jó példa erre, amikor önkéntesek segítenek az erdőfelújításban. Ez azért hasznos, mert innentől ők valamilyen szinten magukénak érzik az erdőt”

– jelentette ki az Év Erdésze. A turistautak, turistaházak, kilátók közelebb hozzák az embereket az erdőhöz, és ezen keresztül az erdészekhez is. Kocsis István Attila nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak a természettel, az erdővel. Ebben a munkában ő is szerepet vállal: az iskolásoknak szóló foglalkozásokon bemutatja az erdő- és vadgazdálkodást. Örömmel teszi, úgy véli ők jelentik a jövőt, és ki tudja, hátha ott van közöttük egy másik év erdésze is.