Hírek

Akármilyen árváknak tűnnek, ne nyúljunk hozzájuk!

A pettyes őzgidákat, valamint dám- és gímszarvasborjakat az anyjuk számtalan okból hagyhatja magukra az erdőkben. A magányos állatkölyköket azonban a legritkább esetben kell megmentenünk, , hívja fel a figyelmet a Budakaszi Vadaspark, ahol évről évre rengeteg olyan őzgidát, szarvasborjat vagy madárfiókát nevelnek fel, amelyet a kirándulók árvának hittek.

A gím- és dámszarvastehenek, valamint az őzsuták táplálkozás közben a borjaikat gyakran „elfektetik” – ez idő alatt a pettyes rejtőszínt viselő csöppségek mozdulatlanul fekszenek, és még testnyílásaikat is elzárják, hogy semmilyen illatanyag ne vezesse nyomra a ragadozó állatokat. Az ilyenkor magányosan elszaladó suták vagy szarvastehenek valójában nem hagyják magukra az utódaikat, feltűnő mozgásukkal a ragadozókat vagy akár a kirándulókat próbálják tőlük minél messzebb csalni. A kölykök eközben időnként vékony, sípoló hangot hallatnak, ezzel jelzik az anyjuknak, hogy visszavárják őket – a tehenek és suták pedig vissza is térnek, ha az ember nem avatkozik közbe.

Sokan nem is sejtik,

mekkora kárt okoznak azzal, ha az erdőben, mezőkön talált kisállatokat „megmentik”, az anyjuktól elszakított kölyköket ugyanis már felnőtt korukban sem lehet visszaengedni a természetbe.

Ráadásul az állatok „kézből” való táplálása sosem érhet az anyatejes nyomába – bár a Budakeszi Vadaspark gondozói az anyatejhez legközelebb álló kecsketejjel igen jó eredményeket értek el. Egy kisállat felnevelése teljes embert kíván, az állatgondozóknak 2-3 óránként „pótanyává” kell válniuk, ami a kisállat fajától függően akár 2-3 hónapos folyamatos szolgálatot jelent. Az állatok  még a legodaadóbb gondoskodás mellett sem biztos, hogy életben maradnak, hiszen az állatkertbe kerülésük során őket érő stressz, sérülés később is problémát okozhat.

A zárt körülmények között tartott vadállat később az embert is veszélyeztetheti,

hiszen a bakgidák és a bikaborjak egyéves koruk körül, az ivarérésük idején területet foglalnak, ami lehet akár a kert, akár az a szoba, ahol eddig tartották őket. Az állat a „saját” területét ösztönösen védelmezni fogja akár saját „nevelőszülőivel” szemben is, ami komoly sérülésekhez vezethet. Az ilyen szelídített hímeket a természetbe visszaengedni sem szabad, mert a kirándulókat, az erdőkben, mezőkön járókat is veszélyeztetheti. 

Ha tehát elárvult kisállatot látunk, kérjük ki az állatkertek, vadasparkok, erdészetek szakembereinek véleményét, mielőtt beavatkozunk. Ők kellő szaktudással, tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy felmérjék, valóban szükséges-e az ember segítsége. (A Budakeszi Vadaspark ügyfélszolgálatát a 0623-451-783-as telefonszámon érjük el.)

A kisállatok eredeti, természetes környezetükből való kiemelése csak a legutolsó lépés lehet.

Forrás: Budakeszi Vadaspark