Ha elsősorban a fővárost vesszük alapul, akkor főként Budán, a budai agglomerációban és Szentendrén érzékelhető a lakott területre betévedő vaddisznók nagy száma. A városjáró disznókat elsősorban a településen fellelhető állandó táplálékforrás vonzza. Mindenevő faj, alapvetően a növényi eredetű táplálékforrást preferálják, de az állati fehérje is fontos szerepet tölt be életében. A Pilisi Parkerdő Zrt., illetve a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézet kooperált kutatása során a települések peremén elejtett vaddisznók (vélhetően a városba rendszeresen visszatérő vendégek) gyomrában kis mértékben találtak szemetet is.
A sertevad tapasztalati úton rájött arra is, hogy a városban nem fenyegeti veszély, ráadásul számottevő takarás is biztosított az agglomerációban. Ezeknek a búvóhelyeknek a megszüntetése szükségszerű, ha nem szeretnénk a későbbiekben kondákat látni a hátsó veteményesben. Mindehhez összefogott együttműködés szükséges a problémával érintett lakosság és önkormányzat, valamint a belterületi erdőgazdálkodók és a természetvédelmi kezelők között.
Vadgazdálkodási vonatkozásban pedig tudatos vaddisznó-gazdálkodással kezelhető lehetne a helyzet, csakhogy hazánkban semmilyen gazdálkodás nincs folytatva a sertevadat illetően (eltekintve a malacokat vezető koca kíméletétől).
De nem lehet elmenni amellett, hogy lehet az elkövetkező időszakban semmilyen intézkedésre nem lesz szükség. Amit az ember megkésve, kollektív együttműködés hiányában szeretne megtenni a probléma megoldása érdekében, azt a természet egy kézlegyintéssel elintézni. Minden attól függ, hogy az afrikai sertéspestis elterjedése milyen mértékben és mennyire drasztikusan szed vámot a hazai vaddisznóállományban.
