Az agrárium egyik meghatározó ágazata az erdőgazdálkodás, ami az ország területének ötödét, a termőterületének több mint negyedét kitevő erdőkben folyik. Az erdőgazdálkodási ágazat gazdasági teljesítményei ugyan alatta maradnak a többi agrárágazat mutatóinak, ugyanakkor
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara rendszeresen lehetőséget biztosít arra, hogy a nagy agrárrendezvényein egyre szélesebb körben megjelenjenek az erdészeti ágazat aktuális problémái és fejlesztési lehetőségei is. Ezen a téren jelentős lépésnek tekinthető, hogy a III. NAK Szántóföldi Napok rendezvényen erdészeti szakmai kiállításra és aktuális erdészetpolitikai kérdések megválaszolására is sor került.
Az erdészeti ágazat álláspontja az erdőtelepítések, fás szárú ültetvények, fásítások és az agrárerdészetnek a termőföldek racionális hasznosításában betöltött szerepének kérdésben bő egy évszázada egyértelmű, azaz indokolt lenne a trianoni határok közé szorított
ország erdősültségét, illetve fával, faállománnyal borítottságát az 1920. évi 12%-ról belátható időn belül legalább 25-27%-ra növelni (az ország erdősültsége jelenleg kb. 21%).
Ezt a törekvést a kormány, az agrártárca és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is messzemenően támogatja.
Az új erdőtelepítések azonban nagyobbrészt magántulajdonú földeken valósulhatnak meg, így az erdősültség növelése nem csak kormányzati elhatározás kérdése. A szóba jöhető termőföld területeken jelenleg a földtulajdonosok és a földhasználók döntése értelmében mezőgazdálkodás folyik. A földtulajdonosok és a földhasználók figyelmét tehát fel kell hívni az erdőtelepítések és fásítások lehetőségére, illetve széles körűen kell őket tájékoztatni az erdőtelepítések és fásítások aktuális feltételeiről. Az ágazati céloknak megfelelő döntéseiket pedig a visszajelzéseik folyamatos figyelemmel kísérésével, és a telepítési, fásítási feltételek alakításával (szabályozás, támogatáspolitika) lehet elősegíteni.
A kormány és az agrártárca kiemelt feladatnak tartja az osztatlan közös tulajdon rendezését, és így a termőföldek birtokviszonyainak érdemi javítását.
Emellett erdők esetében nagyon fontos még a földhasználati jogcímek és azok speciális szabályozásának kérdésköre is. Különösen azért, mert erdők esetében nem tekinthető reális várakozásnak az osztatlan közös tulajdon rövid időszak alatti felszámolása, így azzal várhatóan még sokáig együtt kell élnünk.
Ugyancsak fontos kérdés az erdészeti szakirányítás rendszere, hiszen a magán erdőgazdálkodás területén továbbra sem általános elvárás, hogy az erdő jogszerű használója, azaz erdőgazdálkodója erdész szakember legyen. Ugyanakkor hosszú távon eredményes és szakszerű erdőgazdálkodást erdész közreműködése nélkül nehéz elképzelni. A két szereplő viszonyát, illetve az erdészeti szakirányítók kötelezettségeit és jogait tehát megfelelően szabályozni szükséges.
Speciális, helyi viszonyokra fejlesztett, vagy adaptált gépekre lenne szükség, amelyre azonban a viszonylag szűk piaci kereslet nem ösztönzi megfelelően a gépgyártókat és -forgalmazókat.
Az előadásokat követő állógépes, illetve a VADEX Mezőföldi Zrt.-nek köszönhetően külső helyszínen munka közbeni bemutatók keretében tuskófúrókkal, bozótmarókkal, nehéztárcsákkal, szárzúzókkal, mulcsozó gépekkel, a fakitermeléseknél használható nagyteljesítményű darálógépekkel találkozhattak a résztvevők.