Hírek

A tájidegen fajok végleges kiszorítására törekednek

A Pilisi Parkerdő Zrt. az őshonos növényzet visszatelepítésével állítja helyre az évszázadok óta megváltoztatott élőhelyeket. Tavasszal a Dunabogdány környéki védett erdőkben kezdődött meg az őshonos tölgyfajok visszatelepítése.

A Pilisi Parkerdő Zrt. kiemelt célja, hogy megfékezze a sok gondot okozó tájidegen fafajok terjeszkedését, visszaállítsa a természetes állapotokat, és az erdőgazdálkodás eszközeivel természetvédelmi kezelési célokat is megvalósítson.

A Visegrádi Erdészet kezelésében álló, 305 méter magas Sajgó-hegy északi és nyugati oldalán lévő erdők nem őshonos faállományok: akácosok, erdei- és fekete fenyvesek.

Utóbbiakban spontán megjelennek az egykor uralkodó és elegyfafajok, így kíméletes, folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelési módszerekkel, tarvágás nélkül lehet visszaállítani az eredeti állapotokat. Az akácosok esetében azonban bonyolultabb a helyzet, mivel csak mesterséges úton lehet megakadályozni, hogy tovább romoljon  Dunabogdány környékén a természetes erdőtípust képviselő tölgyesek állapota. Az akácosok terjeszkedése és lágy szárú növényeinek térhódítása súlyos károkat okoz a természetszerű erdőkben.

A Visegrádi Erdészet vezetője, Némedy Zoltán szerint nincs más megoldás, mint szakszerűen eltávolítani a tájidegen faállományt, hogy helyét a potenciális természetes erdőtársulás őshonos fafajaival lehessen beültetni. A szakember elmondta, hogy közel egy évtizede így sikerült helyreállítani a Hideg-hegy keleti oldalában a gyertyános-tölgyest, valamint a Kühlenberg-forrás fölötti 5 hektárnyi természetes erdőtársulást. Más tájidegen fafajok esetében (nyugati ostorfa, zöldjuhar, lucfenyő stb.) is sikeres az átalakítás; a fakitermelés során ezeket kivágják, miközben az őshonos fákat megkímélik.

Az a cél, hogy Dunabogdány környékén a fajszegény akácosokat felváltsák a jellemző állományalkotó fafajok, mint a molyhos tölgy, az olasz tölgy, a csertölgy és a dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy.

A számos elegyfa közül a virágos kőris, a vadkörte, a barkócaberkenye, a házi berkenye, a déli berkenye, a mezei szil és a mezei juhar említhető. Az akácosokkal ellentétben itt változatosabbak a cserjék (húsos som, fagyal, ostorménbangita, kökény, bibircses kecskerágó, egybibés galagonya, varjútövisbenge, ükörkelonc, pukkanó dudafürt, sóskaborbolya, csepleszmeggy, gyepűrózsa) és virágpompás a gyepszint. A fajgazdagabb erdőnek sokkal változatosabb az állatvilága is.

Tavasszal megkezdődött az őshonos tölgyfajok visszatelepítése a területre. Ennek során a Visegrádi Erdészet szakemberei dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy makkot vetettek, valamint olasz tölgy csemetét ültettek. Ősszel szükség szerint cser-, illetve molyhos tölggyel pótolják az uralkodó fafajokat, illetve visszaültetik a hiányzó elegyfajokat és cserjefajokat is. Ez a munka több évig elhúzódhat: 10-12 évre van szükség az erdősítés befejezésére, a tájidegen fajok kiszorítására.

Forrás: Pilisi Parkerdő közlemény