Az elemzés elkészítésében 34 kutató vett részt világszerte ismert kutatóintézetektől és szervezetektől – többek között a WWF-től is -, akik munkájuk során 12 millió kilométernyi vízfolyást vizsgáltak meg.
A májusban, a Nature magazinban publikált tudományos elemzés szerint a világ 246 leghosszabb folyójának alig egyharmada szabályozatlan, több mint 60 százalékuk szabad folyását gátak, vízerőművek vagy víztározók akadályozzák.
Az elemzés többek között megállapítja, hogy
Annak, hogy a folyók hosszanti átjárhatósága csorbát szenved, a gátak és víztározók az első számú okai. A gátak nemcsak a vándorló halak számára jelentenek akadályt, hanem a hordalékmozgást és a vízjárást is alapvetően befolyásolják.
Jelenleg közel 60 ezer nagy gát található a világ folyóin, és további 3700 gát építését tervezik. Gyakori probléma, hogy a vízerőművek tervezése egy folyón vagy vízgyűjtőn egyenként zajlik, nem vizsgálva az összeadódó hatások miatti kockázatokat.
A szabad folyású folyók nemcsak a természeti környezet állapotának megőrzése miatt jelentősek, hanem a társadalom számára nyújtott szolgáltatásaik miatt is.
A még szabályozatlan folyók megőrzése és a gátépítések féken tartása a Föld egésze szempontjából kiemelkedő jelentőségű – hangsúlyozza közleményében a WWF.
Európában a jelentés szerint nincs 1000 kilométernél hosszabb szabályozatlan vízfolyás.
Magyarország és a Kárpát-medence folyói között sok olyat találni, melyeken nincs gát vagy vízerőmű, ennek ellenére mégsem tekinthetők szabályozatlannak. A 19-20. században ugyanis a folyószabályozások miatt nagyon sok mellékágat és holtágat levágtak a folyókról, és több tízezer hektár ártér került az árvízvédelmi töltéseken kívülre.
Magyarországon lehetőség lenne az árterek visszacsatolására a Tisza mentén, vagy a mellékágak visszacsatolására a Duna vagy a Dráva mellett.
A WWF szerint ezt a felelősséget vállalni kell, a lehetőségeket kihasználva hozzá kell látni a folyók helyreállításához, és a folyókra kockázatokat jelentő fejlesztéseket fokozatosan el kell hagyni.