„Néhány évente megjelenik egy új egzotikus rovar vagy betegség, mely tönkreteszi az őshonos erdeinket” – mondta Kevin Potter, az Észak-Karolinai Állami Egyetem professzora, a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban megjelent kutatás társszerzője.
„A kőrisrontó karcsú díszbogár számos kőrisfajt elintézett a közép-keleti részen, és egyre inkább gondot okoz délen is. A gesztenye, ez a méltóságteljes fa, mely hatalmas ökológiai és gazdasági értékkel is bírt, szinte teljesen eltűnt egy betegség miatt. És a hemlokfenyőket egy toboztetűfaj, az Adelges tsugae támadja észak-keleti irányból végig az Appalache-hegység mentén, egészen délig.”
Ahhoz, hogy az idegenhonos rovarok és betegségek terjedését jobban megértsék, a kutatók több egymásnak ellentmondó ötletet is teszteltek a biodiverzitással kapcsolatban. Az első feltevés szerint a több fafaj többféle kártevőnek is képes otthont adni, mivel több lehetőségük is van a megtelepedésre. A másik lehetőség szerint azonban
„Azt találtuk, hogy mindkét elmélet egyszerre igaz” – mondta Potter. „Amire rájöttünk, hogy az őshonos fák fajgazdagsága nagyon fontos, de másképp fontos bizonyos esetekben.”
Két nemzeti megyei-szintű adatsort összevonva a kutatók megállapították, hogy a fafajok diverzitása és a kártevők diverzitása egy haranggörbét adnak ki.
– magyarázta Potter. „Ezután csökkenni kezd a kártevő fajok száma, miközben a gazdaszervezetként szolgáló fafajoké növekszik.”
Összességében azokban a megyékben van a legtöbb idegenhonos kártevőfaj, ahol 30-40 különböző fafaj található. Persze ez függ attól is, hogy a betolakodó specialista, azaz csak egy fafajt fertőz, vagy generalista, mint a gyapjaslepke, melynek akár 60 különféle tápnövénye is lehet.
„Az látható, hogy a Közép-keleten lévő erdőségek egészen Új-Angliáig (New England) a haranggörbe középső szakaszába tartoznak a gazdaszervezetnek alkalmas fafajok számát tekintve, és ezek azok a területek, ahol a legtöbb rovar és betegség ütötte fel a fejét” – mondta Potter.
„Nyugaton kevesebb rovar és kártevő található, azonban egyes esetekben még így is számottevő károkat okoznak, mivel az erdők nem elég változatosak.
Ilyen például az egyik oomikóta gombafaj (Phytophthora ramorum) által okozott hirtelen tölgyelhalás, mely Kaliforniában érinti az ottani tölgyeseket.”
A két hatalmas adatsort az USA Erdészeti Szolgálata és négy egyetem (Purdue -, NC Állami -, Cseh Természettudományi -, és Duke Egyetem) kutatói elemezték ki. Az USA Erdő Nyilvántartó és Elemző központja (Forest Inventory and Analysis, FIA) több, mint 135 ezer fás területről rendelkezik információval USA szerte, ahol a tagjai rendszeresen mérik fel a fák és a környezet állapotát. A mostani tanulmányhoz FIA-ban szereplő fafajok számának adatait használták fel, mind a 2098 megyére vetítve. Az Idegenhonos Erdei Kártevő Felfedező adatbázis (Alien Forest Pest Explorer) pedig megyei szintű adatokkal rendelkezett az inváziós fajok jelenlétére illetve hiányára vonatkozóan, melyből 66-ot használtak fel a tanulmányhoz.
A kutatók emellett más tényezőket is vizsgáltak, mint az emberi populáció sűrűsége, a környezet állapota, beleértve a csapadékot, a tengerszint feletti magasságot és az átlaghőmérsékletet. A fák biodiverzitása azonban jobbnak bizonyult az inváziós kártevők előrejelzésénél – mutatott rá Potter.
Az eredmények alapján priorizálható lenne a monitoring rendszer azokra az erdőkre, amelyek a jövőben nagyobb veszélynek vannak kitéve az idegenhonos fajok szempontjából.
