Lapszemle

Ezúttal a cser az áldozat

Az utóbbi évek környezeti változásai hatására több erdőtípusban felfedezhetünk eddig nem tapasztalt károkat. Egyes esetekben a gyengültség kárláncolat kialakulásához, és akár az erdő pusztulásához vezethet.

A múlt században több hullámban a szilfavész, majd a ’80-as években a tölgyhervadás, az utóbbi években pedig a lombos és fenyőállományok egészségi állapotának romlása okozott komoly aggodalmat az erdészek körében. Pécs környékén, a Keszthelyi- hegységben és a Mátrában a fenyők, a Dráva-síkon a kőrisek pusztultak.

A Mecsekerdő Zrt. területén 2013-ban mintegy 50 hektáron szembesültek tömeges cserpusztulással. Az akkor 24 éves mag eredetű cseres erdőrészletek faállománya fiatal korban a termőhelynek megfelelően növekedett és az elegyfajokkal együtt zárt erdőkké cseperedett a barnaföldön és földes váztalajon.

2013-ban azonban feltűnővé vált az erdőállomány vázát adó cser főfafaj egyedeinek betegsége, pusztulása.

A szakemberek minden esetben tővastagodást is tapasztaltak a betegség jeleit mutató egyedeken. A fák „szociális” helyzete és a károsodás mértéke között is összefüggést véltek felfedezni. Az állományokban észlelt erőteljes pusztulás, illetve egészségi állapotromlás okának kiderítésére az ERTI Erdővédelmi Osztályáról Csóka György és Hirka Anikó végzett vizsgálatokat 2014. május elején a Mecsekerdő Boda község határában fekvő, cserpusztulással leginkább érintett területein.

A vizsgálat eredménye a több éve tartó súlyos aszályokat jelölte meg a betegség elsődleges kiváltó tényezőjeként. A legyengült állományokban a Biscogniauxia mediterranea gomba tehető felelőssé a fák pusztulásáért.

Nemzetközi tapasztalatok alapján ugyanis a kórokozó által kiváltott tünetek jellemzően súlyos aszályok után, illetve a lombfogyasztó rovarok tömeges fellépését követően mutatkoznak.

Javulást csak csapadékos években remélhetünk – újabb aszályos időszakok esetén a pusztulás tovább folytatódik. Az újraerdősítés lehetőségei erősen korlátozottak. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok és a talajhibák a mesterséges felújítást kevésbé engedik meg, inkább a spontán, a túlélő egyedekre és elegyfákra alapozott beerdősülés adhat esélyt a regenerálódásra.

Észak felé halad

A Biscogniauxia mediterranea nevű gomba a mediterrán országokban a paratölgy és a cser ismert, jelentős kórokozója. A kétezres évek elejéig az olaszországi Toszkánától északra nem tapasztalták kártételét. 2003-ban azonban Szlovéniában tetemes károkat okozott, melynek kapcsán

a szlovén szakemberek felhívták rá a figyelmet, hogy a klímaváltozás következményeként a faj tőlük északabbra is károsíthat.

Szauer Melinda
Mecsekerdő Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk