A virágos kőris elterjedési területe Spanyolország keleti partvidékétől Északnyugat-Anatóliáig húzódik, északra pedig az Északi-Kárpátok déli lábáig. Addig jut el a többi közt a molyhos tölgy, a csertölgy, a sajmeggy, a cserszömörce is, s eddig a vonalig termeszthető a borszőlő, a szelídgesztenye, a királydió, az őszibarack, a házi berkenye, a mandula és a dohány is. Termete az északi részeken csak ritkán éri el a 15 métert, míg Dél-Európában gyakran meghaladja a húszat is.. Nálunk a dombvidékek, s még inkább a középhegységek fafaja, elsősorban délies kitettségben, könnyen felmelegedő talajokon találjuk.
Tojásdad alakú koronája fiatal korban laza, később besűrűsödik. Kérge jól felismerhető sötétszürke színű és sokáig sima marad, majd idős korban rücskösen repedezik. A kőrisekre jellemző páratlanul szárnyalt levelek e fajnál 5-9 levélkéjűek, rövid nyelecskékkel. A levélke lemeze kissé bőrszerű, felül fényes, fonáka világoszöld. Lombozata ősszel feltűnő sárgára vagy ibolyásvörösre színeződik, de május első felében is könnyű messziről megismerni e fafajt, a lombfakadás után 10-20 centiméter hosszú bugában nyíló sárgásfehér virágjairól. Édeskés illatuknak köszönhetően – a többi hazánkban előforduló kőrisfajjal ellentétben – rovarok porozzák be. A 2-3 centiméter hosszú, vörösesbarna lependék termések korán, július végén érnek.
Száraz nyáron a talaj fokozatosan csökkenő vízkészletét jól tudja hasznosítani szétágazó, sűrű gyökérzete. Különösen a bokorerdők, mész- és melegkedvelő tölgyesek helyére korábban kiterjedten ültetett kultúr feketefenyvesek és erdeifenyvesek közé igyekezett visszaszivárogni, mivel a két fenyőfaj koronája a korral egyre jobban lazul, mind több fényt engednek be az állományok, amely kedvez e fényigényes fajnak. A Keszthelyi-hegységben és a Balaton-felvidéken az utóbbi időszakban tapasztalható látványos fenyőpusztulás miatt a virágos kőris ökológiai szerepe kezd felértékelődni.
Viszonylag rövid életű, a 80-100 évesnél idősebb egyedek ritkák, termőkorát sokszor már 3 éves korában eléri. A virágos kőris faanyagának műszaki tulajdonságai kedvezők, azonban kis fatömeghozama miatt nem hasznosítja az ipar. A görbe, erősen ágas törzse nehezen feldolgozható, manapság inkább tűzifaként értékesítik, sarjaiból Dél-Európában szőlőkarókat vagy gyümölcstámasztékot készítenek.