A több mint 50 éves múlttal büszkélkedhető Bajcsai Csemetekertben évenként megnevelt 10-12 millió erdészeti csemetének a 80 százaléka lombos fafaj, a többi fenyőféle. Az éves termelés 80-90 százalékát a tölgyfajok (kocsányos, kocsánytalan, cser, vörös), a bükk és az erdei fenyő teszik ki.
A fenyőfélék közül még luc- és vörösfenyő van a kertben, a lombos fajok közül pedig összesen 10-15 faj.
A megnevelt csemeték közel háromnegyedét a Zalaerdő Zrt. erdészetei hasznosítják. Biztonságos szaporítóanyag-ellátásuk érdekében mindig ráhagyással terveznek, ezért most is két évre elegendő csemete található meg a kertben. Ezen felül általában évente 2 millió darabot értékesítenek.
Vásárolnak a Bajcsai Csemetekertből a dunántúli állami erdőgazdaságok, erdőbirtokosságok, illetve 5 százalékban exportra szállítanak, például Ausztriába, Csehországba, de Dél-Koreába is értékesítettek már bükkcsemetét. Az érdeklődés folyamatos, értékesítési gondjaik nincsenek.
Évenként 6-7 hektár a vetésterület a csemetekertben, most ősszel kocsányos tölgyből 20 tonna, vörös tölgyből és hegyi juharból 1-1 tonna, dióból 7 tonna, cseresznyéből 385 kilogramm, vadalmából 10 kilogramm, vadkörtéből 70 kilogramm szaporítóanyag került a földbe. Tavasszal pedig fekete diót, mézgás égert és fenyőféléket vetnek. A csemeték egy részét egyévesen kiemelik, a többi marad továbbszaporításra: vagy alávágják az ágyásokat, hogy ösztönözzék a gyökérképződést, vagy kiemelik a csemetéket, és iskolázzák, azaz válogatás és szakszerű tárolást követően tavasszal újra ültetik.
A Bajcsai Csemetekert mindig az egyik legjobban gépesített és legkorszerűbb infrastuktúrával fölszerelt csemetekertnek számított, de a műszaki és energetikai fejlesztések az utóbbi években is folytatódtak. Ennek részeként egy 70 tonna kapacitású fedett makktárolót építettek, felújították a hűtőházat, korszerűsítették a szivattyú- és öntözőrendszert, a munkacsarnok tetején napelemeket helyeztek el, átálltak aprítékfűtésre, és újabb erőgépeket vásároltak.
A csemeték kiemelését a vegetációs időszakot követően, a lombhullás után, általában október második felétől kezdik, az idei enyhe, majd esős ősszel azonban a szokásosnál kissé később indultak a munkálatok.
