Lapszemle

Egy fotós, egy kép, egy történet

Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.

Vers József több mint 25 éve dolgozik erdőmérnökként az állami természetvédelemben. Az első három évet a Magas-Bakonyban töltötte, majd a Tihanyi-félszigetre vezérelte a sorsa, s azóta is az a szűkebb munkahelye. Gyermekkora óta fotózik, de sohasem a művészi hatás volt a célja. A természet jelenségeinek, érdekességeinek, szépségének magas színvonalú bemutatását „munkaköri” feladatának tekinti. Úgy véli, hogy ha sikerül minél több honfitársunknak megmutatni, milyen gyönyörű és gazdag a természet körülöttünk, könnyebb lesz mindezt velük együtt megőrizni. És persze fényképezni jó, így teszi azt a maga örömére is.

„A kép egy családi nyaraláshoz kötődik. A Börzsönyben töltöttünk néhány napot, kibéreltünk egy kis parasztházat s onnan jártuk a környéket, többnyire gyalog vagy biciklivel. A hegyvidéki erdők, tiszta-vizű patakok nagyon szépek, de különösebb izgalmat nem nyújtottak, a részletekből keveset láttunk. Mígnem aztán az akkortájt úgy tízéves fiunk kirándulás közben beesett a patakba. Az első szavunk nem az örömé volt, de ahol a gyerek a sekély vízbe lépett, a finom homok megmozdult a lába körül. Apró rákok menekültek ijedten, mint később kiderült, kövi rákok. A hegyi patakok e ritka lakója egészen sekély és nagyon tiszta kisvizekben él. Táplálékát a finom hordalékon keresi, s közben néha kiemelkedik a hátpáncélja a vízből. Börzsönyi nyaralásunk további napjainak rendszeres programja lett a rákászás, az egész család lelkesen kereste a sekély vízben a fotómodelleket.”

Forrás: A Mi Erdőnk