Erdőfelújításról, ellentétben az erdőtelepítéssel, akkor beszélünk, amikor egy meglévő erdőterületen szükséges a faállomány megújítása, vagyis valamilyen módszerrel új faegyedeknek kell a területre kerülnie. Ez történhet mesterséges módon, mondjuk, ültetéssel, vagy természetes úton, például az idősebb fákról lehulló makkokból kifejlődő csemetékkel. Utóbbi kategóriába tartozik a szajkók számára készített, csermakkal megtöltött tálcák kihelyezése.
A szűkös időkre elrejtett makkok közül többről megfeledkeznek
(Fotó: Pixabay)
A módszer a szajkók élelemszerzési szokásaira és feledékenységére alapoz. A szajkók hamar felfedezik a könnyű élelemszerzési lehetőséget, rákapnak a makkra, amit gondosan előválogatnak, és csak az egészséges szemeket viszik magukkal. Ezután „éléskamrákat ásnak” az erdő talajába, ahová a makkokat elhelyezik, csakhogy bizonyos részükről megfeledkeznek. Az elfeledett „éléskamrákból” így aztán tavasszal számos fiatal tölgycsemete tud kihajtani és növekedésnek indulni.
Szajkók számára készített, csermakkal megtöltött tálca
(Fotó: Pilisi Parkerdő)
A Pilisi Parkerdő gondozásában lévő 18. kerületi Kapocs utcai erdőben az erdészek által kitelepített tálcákból már serényen válogatják a makkokat a szajkók. Itt az 1960-as évek környékén még nem állt erdő, mely a port és a zajt képes lett volna megszűrni. Ennek elősegítésére az erdészek zömmel idegenhonos fafajokkal, akác- és erdeifenyő-csemetékkel hoztak létre zöldfelületet. Mostanra ezek az egykorú fák megöregedtek, az erdő ellenálló képessége a városi környezet és a klímaváltozás okozta negatív hatások következtében lecsökkent. A felújítást 500 kilogramm tálcára kihelyezett, elsősorban szárazságtűrő tölgyfajok, tehát kocsányos-, molyhos- és csertölgy makkjaival végzi az állami erdőgazdaság a szajkók bevonásával.
