Még 2013 októberében figyelt fel Francia Guyana atlanti partvidékén egy kutató, Gerard Talavera néhány bogáncslepkére. Ez a lepke faj ugyanis nem jellemző Dél-Amerikában. A Spanyol Nemzeti Kutató Tanács (Spanish National Research Council, CISC) Barcelonai Botanikai Intézetének kutatójának felfedezése nemzetközi összefogást eredményezett annak érdekében, hogy megtudják: honnan jöttek ezek a lepkék? Lehetséges, hogy 4200 kilométert repültek pihenő nélkül?
A tudósok először is rekonstruálták a szélviszonyokat a lepkék érkezése előtti időszakban. Kiderült, hogy a széljárás igencsak kedvezett annak, hogy az apró rovarok átrepülhessék az Atlanti-óceánt Afrika felől – írja a ScienceDaily.
Ezután a bogáncslepke példányok genomját szekvenálták és összehasonlították a világ különböző populációinak mintáival. Ezzel kiderült, hogy a kalandvágyó lepkék az afrikai és európai társaikkal mutatnak közeli rokonságot.
A modern technológia és a lepkék
A kutatók újgenerációs molekuláris technikákat is bevetettek a döbbenetes elmélet bizonyítására. A lepkéken lévő pollenszemcsék DNS-ét elemezve megállapították, milyen növényeken táplálkoztak a vándorút előtt az állatok. Két olyan trópusi növényt is sikerült azonosítaniuk, mely csak Afrikában nő. Ezután a lepke példányok szárnyából származó hidrogén és stroncium izotópok elemzését is elvégezték, melyek kémiai ujjlenyomatként működve „megmondják”, hogy hol jöttek világra a bogáncslepkék.
Clément Bataille, az Ottawai Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszékének docense szerint a tanulmány módszertani újdonsága is igen jelentős. Most először kombináltak ugyanis többféle molekuláris technológiát vándorló rovarok esetében. Az eredmények pedig nagyon ígéretesek, hangsúlyozta Bataille, és más vándorló rovarok esetén is alkalmazható, ami segíthet ezeknek a folyamatoknak a megértésében.
Még több hasonló rendkívüli útvonal is lehet a világon
A 4200 kilométeres pihenés nélküli repülés szinte hihetetlennek hangzik egy olyan apró és törékeny állat esetében, mint egy lepke. Ez a mutatvány a becslések szerint 5-8 napig tart megállás nélkül, és csak akkor lehetséges, ha megfelelő szelek fújnak. Az átrepüléshez kétféle stratégia létezik: az aktív repülés és a vitorlázás. A lepkék önerőből nagyjából 780 kilométert tudnak repülni, mielőtt kimerítik a zsír, és ezzel energia tartalékiakat, mutatott rá a tanulmány egyik társszerzője, Eric Toro-Delgado. Tehát a szelek segítsége nélkül sosem tudnák teljesíteni a 4200 kilométeres távot pihenő nélkül.
A tudósok azt is hangsúlyozzák, hogy a megváltozó időjárási mintázatokkal és a hőmérséklet forrósodásával több változás állhat be a vándorlásokban. Elképzelhető, hogy egyre gyakrabban találkozunk majd hosszabb távú terjedéssel, ami jelentős hatással lesz a biodiverzitásra és a ökoszisztémákra világszerte. Fontos tehát, hogy ezeket a vándorlási mintázatokat figyelemmel kövessük.
További cikkeink hasonló témával: