De mi a baj a medencékkel, amelyeket az öntözéses gazdálkodás keretében töltenek meg vízzel? A környezetvédők szerint az, hogy veszélyeztetik a felszín alatti vízrétegeket és ezzel az egész élővilágot.
„Négy éven keresztül minden lehetséges cselekvési területet végig jártunk, mozgósításokkal, konferenciákkal, kerekasztal-beszélgetésekkel és nyilvános vitákkal, de azt látjuk, hogy a párbeszéd nem lehetséges” – mondta az Euronews-nak a „Bassines Non Merci” egyik aktivistája, aki ezzel magyarázta az erőszakos fellépést. Hozzátette: továbbra is élni fognak minden törvényes lehetőséggel a megavíztározók létesítése ellen.
A megamedencék miatti konfliktusok epicentruma Marais Poitevin, az ország második legnagyobb vizes élőhelye, ahol az APIEEEE környezetvédelmi szervezet elnöke, Joëlle Lallemand szerint
„A medencék készítése előtt jobb lenne helyreállítani ezeket a vizes élőhelyeket, amelyek a víz tárolására és tisztítására szolgálnak” – mutat rá Jean-Jacques Guillet, a „Bassines Non Merci” szóvivője, aki szerint nem az a megoldás a globális felmelegedésre, hogy kitermeljük a talajvizet. Annak ugyanis a föld alatt van a helye, fénytől és szennyeződéstől védve.
A talajba ásott több hektáros medencéket a mezőgazdasági cégek vízhatlan lemezekkel bélelik ki, és a téli hónapokban, a talajvízből történő szivattyúzással töltik fel. Bár a rendszer 40 éve létezik, csak 2007-ben láttak napvilágot az első, államilag támogatott kollektív projektek, amelyek keretében Nyugat-Franciaországban több mint száz tározó építését tervezik.
– magyarázza François Pétorin, annak a 220 gazdaságból álló szövetkezetnek a vezetője, amely összesen 16 víztározó létesítését tervezi, és eggyel már el is készült. A legnagyobb medencéje a Sainte-Soline víztározó lesz, amely több mint 600 ezer köbmétert lesz képes befogadni 250 olimpiai úszómedencének megfelelő méretével. „A projektet a 2005-ös, 2007-es és 2003-as jelentős aszályok váltották ki, amikor prefektusi rendeletek megtiltották, hogy tavasszal és nyáron öntözzünk, így a hozam még a búza esetében is katasztrofális volt. A víztárolás az egyik megoldás, hogy fenntartsuk a mezőgazdaságot a régióban.”
– kérdezik az ellenzők, akik környezetbarátabb, alapvetően esővízre épülő gazdálkodási formát szorgalmaznak.
A francia mezőgazdasági területeknek mindössze 7 százalékát öntözik, de az országban elfogyasztott víz több mint felét használják fel ehhez, különösen gabonafélék, például kukorica termesztésére.
Mivel az öntözést az éghajlati válság és az ismétlődő aszályok veszélyeztetik, innen ered az ötlet, hogy nem nyáron, hanem télen kell szivattyúzni, amikor a víz elméletileg bőségesebb.
Ezt az ötletet a hatóságok aktívan, a Coop de l’eau projekt összköltségének 70 százalékával támogatják, amit 76 millió euróra becsülnek, miközben a víztározás a projektgazdák saját bevallása szerint is a vízkészlet-használatot korlátozó szabályok megkerülésének a módja.
Emma Haziza hidrológus viszont a vízprivatizáció egyik formájának tekinti ezt a gyakorlatot, amely az egész ökoszisztémát veszélyezteti.
– magyarázza. A talajvíz szintjének ugyanis közvetlen hatása van a talajra, de ha a felszín alatti víztesteket leválasztjuk a környezetükről, akkor a felszíni vízfolyások is gyorsabban fognak összeomlani, a mögöttük lévő összes élő szervezettel együtt.
A kutató szerint tudományos konszenzus van abban, hogy a medencék az aszályok súlyosbodását kockáztatják, és rossz választ jelentenek az éghajlati válságra.
A tározók ellen kampányolók petíciót nyújtottak be az EU-hoz, mivel véleményük szerint ezek több európai környezetvédelmi irányelvet is sértenek. Bár az Európai Bizottság elismer bizonyos hiányosságokat, és azt állítja, hogy nagyon komolyan veszi az ügyet, egyelőre a francia bíróságokra bízta, hogy a tározók megfeleljenek a közösségi jognak.
Sokan úgy vélik, hogy az EU döntéshozói szintjén túl erős a mezőgazdasági nagyüzemek lobbija. Az ezeket képviselő COPA-COGECA 2018-ban a víztározást „a vízbiztonság javításának legfontosabb eszközeként” említette és a beruházások pénzügyi, valamint adminisztratív támogatását kérte.
Marco Contiero, a Greenpeace agrárpolitikai szakértője szerint: „A védett gazdálkodók, akiknek érdekei a COPA-COGECA és más lobbik munkájának középpontjában állnak, nem képviselik a gazdálkodók többségét. Ezek a nagyobb, néha valóban ipari méretű gazdaságok az élelmiszertermelők nagyon kis rétegét képezik, miközben a szennyezés nagy részéért felelősek.”
– nyilatkozott a témában Benoît Biteau, a Mezőgazdasági Bizottság alelnöke, a tározó ellenes mozgalom egyik vezető alakja.
„Minél több hektárod van, annál több támogatást kapsz, és pontosan ezek a nagy területek a legnagyobb vízhasználók” – mutatott rá. Azt is hozzátette, hogy szerinte a KAP nem kellően kondicionálja a talaj termékenységét megzavaró peszticidek és műtrágyák csökkentését sem.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a talajvíz szennyezését Európában elsősorban a növényvédő szerek és a műtrágyák okozzák, a talajvízszintre pedig a legnagyobb veszélyt a mezőgazdasági öntözés jelenti.
Miközben a felszín alatti vizek csaknem harmada nem felel meg az európai szabályozásban meghatározott mennyiségi és minőségi követelményeknek, az Ügynökség szerint a megamedencék megzavarhatják és ronthatják a helyi környezet általános állapotát, valamint a klímaváltozáshoz való tényleges alkalmazkodási képességünket. Ráadásul jelentős állami támogatások nélkül nem is megvalósíthatók, így kérdéses, hogy ez gazdaságilag reális módja-e a mezőgazdaság támogatásának.
Az Euronews összefoglalója szerint
Pedig a rendszerszintű változás sok gazdálkodó érdeke lenne, mivel 2005 és 2020 között 5,3 millió gazdaság tűnt el Európában – ami napi közel 1000 farmot jelent. Ezek 87 százaléka 5 hektárnál kisebb volt.