A Kárpátok erdeinek lengyelországi részén élő barnamedvék nagyjából évi 52 káresetet okoznak. Ezeknek azonban jelentős része, 92 százaléka a méhészetekben történik. Ezért 2014-ben a kutatók egy olyan esethez szálltak ki, ahol 15 kaptárt tettek tönkre a vadállatok egyetlen méhészetben. A Természetvédelmi Intézet és a Lengyel Tudományos Akadémiáról érkező szakértők DNS mintákat vettek, hogy azonosítsák a pusztításért felelős egyedet – írja a Phys.org.
A kutatók biológiai mintákat gyűjtöttek a területen, többek közt szőrszálakat és ürüléket. Ezeket a mintákat egy krakkói laboratóriumban elemezték, és
arra jutottak, hogy ebben a konkrét esetben egy nőstény medve és két kölyke volt a tettes. Három évvel később ugyanezt a nőstényt azonosították további két incidens helyszínén.
Az elmúlt négy évben a kutatók 209 olyan területet látogattak meg, melyeknél a feltételezett károkozó medve volt, és összesen 146 biológiai mintát gyűjtöttek be laboratóriumi elemzés céljából.
Ezzel párhuzamosan egy több éven át tartó szisztematikus genetika adatgyűjtés is folyt a régióban. Mivel a területen viszonylag ritkák a barnamedvék és ráadásul nagy területen mozognak, nehéz őket felkutatni, a kutatók szaganyaggal átitatott szőrcsapdákat használtak. Ezek olyan tépőzárhoz vagy keféhez hasonló eszközök, melyeket a medvék számára csábító szagokkal kezelnek, így az állatok hozzádörgölőznek, hátrahagyva némi szőrcsomót. Ezzel a módszerrel a kutatók hosszú évek óta először voltak képesek pontosan megállapítani a lengyelországi Keleti-Kárpátokban élő barnamedvék számát.
Teresa Berezowska-Cnota, a tanulmány vezető szerzője elmondta hogy eszerint
72 medve él ezen a területen, melyeknek csupán harmada tört be méhészetekbe. Azonban a „bűnös” medvék nem egyforma mennyiségű kárt okoznak.
„A méhészetekbe betörő medvék mindössze 33 százaléka volt ‘visszaeső bűnöző’. Ez azt jelenti, hogy a populációnak mindössze töredékét lehet ‘problémás’ egyednek tekinteni” – mutatott rá Berezowska-Cnota.
Gyakori nézet, hogyha egy állat egyszer kárt okoz, akkor később is problémás lesz. Azonban a mostani Journal of Applied Ecology című lapban megjelent tanulmány a medvék esetében megcáfolja ezt az állítást.
Ez a tanulmány fontos következtetéseket tartalmaz a vadgazdálkodás és az emberek és vadállatok közötti konfliktusok kezelésének tekintetében is. Nuria Selva, a tanulmány egyik másik szerzője hozzátetette:
A tanulmány rámutat arra, hogy a konfliktusokat okozó problémás viselkedés egyéni aspektusainak megértése az egész populációra kiterjedő vizsgálatok révén prioritást kell, hogy élvezzen az alkalmazott ökológiában és a természetvédelemben.
„A problémát okozó állatok azonosítása és viselkedésének megértése nélkül nem lehet kezelni ezeket a konfliktusokat” – húzta alá Selva.
