Az elmúlt évtizedben új települési madárvédelmi problémaként jelentek meg az épületek erkélyein, lapostetőin március-áprilisban fészket építő és kotlani kezdő tőkés récék, amelyek fiókái jellemzően április-májusban kelnek ki és hagyják el fészkeiket.
– írják az MTI-hez eljuttatott közleményben, hozzátéve: a jelenség egyelőre Budapestre jellemző, de számítani lehet arra, hogy a viselkedés az ország más nagyvárosaiban is megjelenik.
A többnyire talajon fészkelő ludak, récék és bukók egyes fajai rendszeresen költenek vízközeli sziklafalak párkányain, erdők fáinak odvaiban is, ahonnan a frissen kikelt fiókáknak a mélybe kell vetniük magukat. A fészekhagyó fiatalok vastag és tömött, levegővel teli tollazata az azonnali úszóképesség mellett a sok méter magasan lévő fészekből kiugró madarak testi épségét is biztosítja, nagy százalékban óvva meg őket a becsapódástól. Balesetek ekkor is akadnak, de túléli annyi fióka, hogy a kockázat megérje a szülőknek, a fajnak.
Madaraknál is ismert az a viselkedés, amikor a fajfenntartáshoz kapcsolódó erős motivációs hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő dolgot tesz. Úgy tűnik, hogy a városok magas épületei ilyen kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő tőkésréce-tojók számára, amelyek így a fészkeiket a később kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre építik.
Az eredetileg kavicsos zátonyokon, fövenyeken fészkelő kis lile is gyakran felköltözik gyöngykaviccsal burkolt lapos tetőkre, elsősorban településszéli szuper- és hipermarketek tetőire, ahol fészekhagyó röpképtelen fiókái hasonló problémával szembesülnek, mint a récék.
