Az élettudományokra szakosodott egyetemek világában a legeslegjobbak között számon tartott hollandiai Wageningen Egyetem kutatócsoportjai igen sokoldalúan megközelítve kutatják az Északi-tengeri szélerőműves projekt hátterét. A Wageningen World címen megjelenő lap 2022/3. számában adtak némi közérthető betekintést a dolgok jelenlegi állásába. Természetesen rengeteg ismeret felhalmozódott már a kutatások kezdete óta, de
minden egyes téma újabb és újabb, tisztázása váró kérdéseket is felvet. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egyáltalán nem ítélhető meg feketén-fehéren az ügy.
Az élővilág és a szélturbinák közötti érdekütközések leglátványosabbja a szó szoros értelmében véve is ütközés, vagyis, hogy a repülő madarakat és denevéreket egyszerűen eltalálják a rotorlapátok. Szárazföldi szélturbinák világából ismert a jelenség, de tengeren szinte lehetetlen felmérni a nagyságrendjét, hiszen az áldozatok nem kerülnek elő. Jeladós madarak, illetve különféle modellezések alapján dolgoznak a kutatók. Mint a cikkben írják, úgy tűnik, egyes madárfajok, például a sirályok teljesen elkerülik a szélerőmű-parkokat, míg másokat, például a kormoránokat nem zavarják ezek a létesítmények.
Az építkezésekkel járó ártalmak csökkentésének egyik módjáról is beszámoltak, mely szerint függőleges „levegőbuborék-pajzzsal” védték a delfineket az építkezés zajától, ami elég jó megoldásnak bizonyult. Fókákkal is szerettek volna hasonló kísérletet, de azok annyira messzire elkerülték az épülő szélerőműveket, hogy nem sikerült eddig még összehozni.
És – amire a kutatók kevésbé számítottak – a megépült szélerőmű-parkokat sem közelítik meg a fókák, pedig, miután oda nem mehetnek be halászhajók, elvileg jó táplálkozóhelyet kellene, hogy kínáljanak. Ezzel kapcsolatban is sok még a tisztáznivaló.
Ugyanakkor pozitívum, hogy az Északi-tengerből lényegében eltűnt osztrigák újra megtelepedhetnek a szélerőművek környékén a szilárd aljzatokon, olvasható a cikkben.
A megszólaltatott kutatók végül azt szűrik le, hogy egyrészt rengeteg még a tisztázandó kérdés, másrészt kicsit olyan, mintha egy tál almát egy tál naranccsal akarnánk összemérni. Elvégre is ki tesz igazságot a turbinákat messziről kikerülni kénytelen tengeri madarak, illetve az ott új élőhelyre lelő osztrigák érdeke között? Vagy
milyen mérőszámmal fejezhető ki az ökológiai kockázatok, illetve a zöld energiára áttérés sürgető szükségessége közötti viszony?
Kutatnivaló bőven van még tehát, viszont aggasztó, hogy közben az építkezések teljes gőzzel mennek. Ha esetleg az derül ki, hogy elfogadhatatlan az ökológiai kockázat, akkor ezt már nem lehet csak úgy leállítani – idézi a Wageningen World cikke a téma kompetens kutatóit.
