A beporzók száma vészesen csökken, többek közt az élőhelyek eltűnése, a klímaváltozás, és a növényvédő szerek miatt. Megőrzésük érdekében minden lehetséges eszközre szükség van. Az International Journal of Sustainable Design című folyóiratban
egy kutatócsoport olyan téglát mutatott be, mely a „darázs garázshoz” hasonlóan működik. Bárhová be lehet építeni, meglévő, vagy új épületekbe, kerítésekbe, vagy csak önmagában is el lehet helyezni.
Ezzel pedig otthont, pontosabban a magányos méhek szaporodásához nélkülözhetetlen üreget biztosítunk ennek a beporzó csoportnak, mely olyan helyeken is felbukkan, ahol a házi méhek nem, amivel fontos ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak – írja a Phys.org.
Kate Christman és Laura Hodsdon a Falmouth Egyetem penryni kampuszáról, valamint Rosalind Shaw az Exeteri Egyetem cornwall megyei penryni kampuszáról elmondta, hogy az Egyesült Királyságban mintegy 250 méhfaj él (összehasonlításképp: Magyarországon ez a szám 700), és 10-ből 9 a magányos méhek csoportjába tartozik. Ezek a rovarok nem rajokban élnek, és nem hoznak létre kaptárakat sem. A magányos méhek közül nagyjából minden 20. faj valamilyen üregben „fészkel”. Az építkezések során prioritásként kellene kezelni a megfelelő élőhelyek létrehozását e fontos beporzók számára, különösen annak fényében, hogy néhány „méh tégla” beépítésével könnyen megoldható lenne ez a feladat.
Természetesen a téglák esetében elvárható, hogy ugyanolyan erősek és időtállóak legyenek, mint a hagyományos változat. Ezt is szem előtt tartották a kutatók, amikor megalkották a „méh téglát”.
Az csoport által készített téglák mindegyike 18 járatot tartalmaz, melyek a tégla közepéig hatol – a többi része tömör. Ráadásul többféle színben is kapható ez a méhbarát építőelem, tehát mindenki kiválaszthatja a számára legszimpatikusabbat. Így vagy jobban illeszkedik az épület többi részéhez, vagy pedig pont figyelemfelkeltőként hirdetheti a beporzók védelmének fontosságát.
A „méh tégla” tehát több szempontból is innovatív: egyrészt helyet biztosít a magányos méhek számára az utódneveléshez, amihez egy meglévő építészeti elemet gondoltak újra, másrészt teszik mindezt helyi forrásból származó, újrahasznosított anyagokkal, amivel fenntartható módon segíti a biológiai sokféleség védelmét.
