Ezt a nyomást sokan úgy ismerik, hogy csak a legerősebb maradhat életben, ahol az „erős” az az egyed, mely a legjobban alkalmazkodott az adott körülményekhez. Például az (Ausztráliában honos) tigriskígyók közül a nagyobb fejjel rendelkező „mutánsok” nagyobb prédát tudnak elfogyasztani. Az evolúció ennek a távolabbi szemlélete, amikor is a fajok megváltoznak – vagy épp újabbakká alakulnak, amivel jobban alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, melyben éppen élnek – írja a Phys.org.
De megfelelő körülmények között meglepően gyorsan is történhetnek változások. Ausztrália elszigeteltsége miatt az állatvilága meglehetősen egyedi. Geológiai értelemben véve nem olyan régóta vannak itt a tevék, macskák, varangyok és kutyák, melyek mára ellepték az egész kontinenst. Több millió kivadult állat, többek közt madarak és kétéltűek számára is otthont ad Ausztrália, melyek lassan alkalmazkodnak az itteni speciális környezethez.
Felgyorsulhat-e az evolúció?
Bár eddig úgy gondoltuk, hogy az evolúció egy lassú dolog, de egy nemrégiben közzétett tanulmány bizonyítja, hogy a megfelelő körülmények között akár négyszer olyan gyors is lehet, mint azt korábban becsülték.
A tanulmányban vizsgált fajoknak minden generációval 18,5 százalékkal javultak a túlélési és szaporodási képességei. Ez az igen látványos és gyors változás azt sugallja, hogy sok faj (ha nem is mind) képes alkalmazkodni a hirtelen környezeti változásokhoz.
Ausztrália kivadult fajai az emberekkel érkeztek. A kutyák először az őslakosok közötti kereskedelmi kapcsolatok révén kerültek ide, a mai Indonézia területéről. A macskák voltak a következők, melyek az európai telepesekkel az 1700-as években jöttek (vagy akár már korábban is). A tevéket az 1840-es években hurcolták be, míg az óriás varangyokat az 1930-as években. És akkor még nem beszéltünk a szarvasokról, lovakról, kecskékről, disznókról, bivalyokról, pásztormejnókról, rókákról és nyulakról.
Ahogy a kutyák, tevék és macskák kiszabadultak, gyorsan feladták háziasított énjüket, és dingókká, kivadult tevékké és vadmacskákká váltak. Minden egyes generációjuk egyre jobban alkalmazkodott az új élőhelyükhöz, és mostanra az új fajjá válás útjára léptek Ausztráliában.
Kutya vagy dingó?
A dingó helyzete óriási vitákat generál a mai napig. Mivel képes a kutyákkal kereszteződve szaporodni, így nem mindenki tekinti különálló fajnak. Egy nemrégen végzett kutatás szerint valahol a farkasok és a házi kutyák közé kéne sorolni.
A dingó legközelebbi rokona az új-guineai éneklő kutya, mely a farkasokhoz hasonlóan vonít, de van egy kis bálna-ének beütés is a hangjában. Azonban a dingó mostanra evolúciós tekintetben elszakadhatott az őseitől. Egyértelműen van bizonyíték egy egyedi szelekciós nyomásra, de ez még nem elég ahhoz, hogy külön fajnak tekintsék. A dingóknak szélesebb feje van, mint a házi kutyáknak, és emellett az ízületeik rugalmasabbak. Ugatni sem tudnak, helyette vonyítanak.
Ausztrál teve, mint faj?
A tevék története hasonló a dingókéhoz. Az itt élő egypúpú dromedárt Afganisztánból és Pakisztánból hoztak be azért, mert jól tűri a száraz éghajlatot. Nem meglepő tehát, hogy jól érzik magukat, és több százezer él belőlük a szigetország központi területein.
Mára Ausztráliában lehet a legnagyobb vadonélő dromedár populáció az egész világon. Az egyedszámot tekintve elképzelhető, hogy elindulhat egy teljesen önálló faj kialakulása.
Azonban hiába a nagy egyedszám, alacsony a genetikai változatosság a populáción belül, mivel egy viszonylag kis egyedszámú csoportból származik az összes példány. Az alacsony genetikai változatosság egy fajnál általában azt jelenti, hogy kevésbé képes alkalmazkodni a környezeti változásokhoz.
A macskák egyre nagyobbak lesznek
A macskák esetében a háziasítás nem olyan régen történt, így a házi és a kivadult macskák között nem sok különbség van. Világszerte a macskák a legnagyobb gondot okozó inváziós faj. Ausztráliában vitték véghez a legnagyobb pusztítást, ahol az őshonos egerektől kedve a wallabikon át mindent elpusztítanak a vadonban, némely fajokat ezzel a kihalás szélére sodorva.
A kivadult macskák ráadásul egyre nagyobbra nőnek, mára átlagosan 7 kilogrammosak, míg házi társaik 4-5 kilogramm közöttiek.
Mi lehet az oka ennek? Az egyik magyarázat, hogy a kivadult macskákat nem ivartalanítják, így a kandúrok akár egy kisebb dingó méretét is elérhetik. Emellett úgy tűnik, a szelekciós nyomás a nagyobb testű példányoknak kedvez. Egyelőre nem tudni, hogy ez genetikai változás eredményei-e, vagy a bőven rendelkezésre álló őshonos prédaállatok miatti táplálékbőség okozza a növekedést. Normál esetben ugyanis a gigantizmus – vagy óriásnövés, amikor valami a normál méretének többszörösére nő – a szigetekre jellemző jelenség. Erre példa a komodói varánusz, vagy a mára kihalt dodó, mely gyakorlatilag egy nagyra nőtt galamb volt.
Óriás varangy: hosszabb lábú ugróbajnokok
1935-ben a hírhedt óriás varangyot azért hurcolták be Ausztráliába, hogy a cukornádültetvényeket dézsmáló kártevő bogarakat sakkban tartsák. Azonban a varangyok hamarosan jóval több táplálékforrásra vetették rá magukat, miközben a hátukon lévő mérgező váladék megvédte őket. Ennek segítségével a szigetország trópusi északi részeiről, Kimberley-től egészen a keleti partvidékig terjedtek, majdnem Sydney-ig.
Ezek az úttörő példányok hosszabb lábakat növesztettek, mellyel még gyorsabban tudnak haladni.
Ráadásul Kimberley árnyas szurdokaiban az éjszakai életmódot követő varangyok némelyike nappalira váltott.
Az alkalmazkodás folyamatban van – de tényleg lesznek-e új fajok?
Gondoljunk csak Darwin híres galápagosi pintyeire. Ezeken a távoli szigeteken a pintyek több külön fajra váltak szét. A magevő pintyek vastagabb csőrt fejlesztettek ki, míg a vámpírpintyek (Geospiza septentrionalis) a nagyobb madarak vérének fogyasztásához alkalmazkodtak.
Megtörténhet-e ez Ausztráliában is? Igen – ha a körülmények megfelelőek. Tegyük fel, hogy a természetes szelekció arra készteti a kivadult macskákat, hogy egyre nagyobbak és nagyobbak legyenek.
Végül ezek az óriásmacskák a farmokról vagy az otthonokból kijáró házi macskákat nem társnak, hanem zsákmánynak tekintenék.
Talán egy nap lesz egy egyedülálló vadonélő ausztrál macskaféle is az egyedülálló ausztrál kutya, a dingó mellett.
