A tudósok már korábban is próbálták megfejteni, vajon miért van több fekete színű farkas Mexikóban, mint Kanadában, és hogy miért nő a számuk a Sziklás-hegység délebbi részein. Tim Coulson és Sarah Cubaynes vetették fel először, hogy a génekben lehet a válasz erre a kérdésre – írja a Science.org.
A fekete szín több ezer évvel ezelőtt jelent meg a vadon élő farkasok közt, amikor fekete kutyákkal kereszteződtek. Azóta pedig megfigyelték,
2011-ben Coulson, az Oxfordi Egyetem evolúció biológusa kimutatta, hogy azoknak a fekete színű farkasoknak, melyek egy bizonyos génváltozatból, a CBD103-ból egyetlen készlettel rendelkeznek, jobbak a túlélési esélyeik, mint azoknak a fekete bundájú társaiknak, melyek ugyanebből a génből két készlettel rendelkeztek, vagy azoknak a szürke ordasoknak, melyeknek egyáltalán nincsenek ilyen génjeik. Sőt mi több, egy másik tanulmány arra is rájött, hogy ennek a génváltozatnak fontos szerepe van a kutyák immunrendszerében is.
Cubaynes, a Montpellieri Egyetem evolúció biológusa a Yellowstone Nemzeti Park farkasainak hosszú távú adatait elemezte 2011-ig, és gyanúja szerint ez a gén segíthet az immunrendszernek a szopornyica vírus leküzdésében. A kórokozó időszakos járványokat idéz elő a farkasok között, mely megöli a fiatal példányok felét, és a túlélő kifejlett egyedeknél is visszamaradhatnak az életüket nehezítő hosszútávú tünetek, mint a rohamok vagy a vakság.
A következő évtized során Cubaynes és munkatársai 12 farkaspopuláció 1100 egyedéről gyűjtöttek adatokat a bunda színéről és a betegség gyakoriságáról – melyet a szopornyica vírus antitestek jelenléte jelzett. Emellett újra-elemezték a Yellowstone falkáinak 2020-ban gyűjtött adatait is. „Nem könnyű ilyen lenyűgöző adatsorokat gyűjteni” – mondta Alexandre Roulin, a Lausanne-i Egyetem evolúció biológusa, aki nem vett részt a kutatásban.
írják Cubaynes, Coulson és kollégáik a Science című szaklapban megjelent cikkükben. Ez arra utal, hogy az ilyen színezetű farkasok bizonyos természetes védelmet élveznek a betegséggel szemben.
Cubaynes csapata számítógépes modellek segítségével szimulálta, hogyan változna a fekete farkasok gyakorisága a megfigyelt járványkitörések miatt. A farkasok történetének leginkább megfelelő szimuláció az volt, amelyben az állatok hajlamosak voltak az ellenkező színű partnerekkel párosodni.
– magyarázza Cubaynes.
A csapat azt is megvizsgálta, hogy mi történne, ha változna a szopornyica-járványok gyakorisága. Amikor nem volt szopornyica, a szürke példányok jobban túléltek és többet szaporodtak, mint a feketék – mutatták ki a szimulációk, ami inkább a szürke farkasok számának növekedéséhez vezetett. Amikor azonban szopornyica-járványok lépnek fel – körülbelül 5-10 évente egyszer -, ez a tendencia megfordul, és a fekete farkasok túlélési és szaporodási rátája jobb a szürke színű társaikénál.
Ennek eredményeként a fekete és szürke példányok hosszú távon majdnem ugyanolyan jól teljesítenek – állapították meg a kutatók. Így a két szín közötti egyensúly – aminek körülbelül 60%-a fekete bundájú egyed – stabil marad. Ez azonban változhat. „Ha a járványok gyakoribbá válnak sokkal gyakrabban láthatunk majd fekete farkasokat a vadonban” – véli Rena Schweizer, a missoulai Montanai Egyetem evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a munkában
