A helyszínen készült fotógalériánkat ide kattintva tudja megnézni
youtube://v/o7n60F3sVJU
A gondolatot idehaza tettek követték. Szerencséjükre ekkor hirdették meg először a Fiatal Gazda támogatást, amit mind a ketten megpályáztak. A pozitív elbírálást követően megkezdődtek a munkálatok. Gyakorlatilag a nulláról hozták létre a farmot, és immáron 13 éve lesz annak, hogy megérkeztek az első állatok. Azóta töretlen lendülettel fejlesztenek.
A piac diktál
– Nem könnyű a piac diktálta változó trendeket követni, de általánosságban elmondható, a tenyésztésre szánt tarvad* kifejezetten kelendő. Ez számunkra a szelekció szempontjából hasznos, hiszen a legjobb képességű nőivarú egyedeket meg tudjuk tartani, amit a későbbiekben tenyésztésbe állítunk – mondja Bokor Árpád.
A tenyésztésből származó egyedeket tenyészállatokként értékesítik kismértékben itthon, de főként külföldre, vadaskerteknek, vadfarmoknak.
A tenyészbikákat is a piaci igényekhez próbálják igazítani, változó, hogy a vadaskertek milyen típusú trófeás bikával kívánják frissíteni állományukat.
Lett, dán és horvát mellett főként az ukrán és orosz vevőkör igényeinek kielégítésére törekednek – a visszajelzések alapján sikerrel.
Forradalmi kutatások
A tenyészállat-előállítás mellett a gímszarvas genetikai, illetve agancsfejlődési vizsgálataival is foglalkoznak. Ezek részben lezajlott, részben zajló kutatások, amiket javarészt Árpád felesége végez; a farmon végzett kutatások eredményeire támaszkodva írta doktori disszertációját a gímborjak növekedéséről.
– Lényegében a fiatal állatok különböző paramétereit – fej- és csípőszélesség, mellkaskörméret, testsúly – mértük havi rendszerességgel, aminek köszönhetően sikerült egy olyan optimális növekedési görbét modellezni, ami megfelelően leírja a gímszarvas növekedésének sajátosságait. Ennek fontossága a húscélú tenyésztésben mutatkozik meg leginkább, hiszen aki rendszeresen mérlegeli állatait, az az eredmények alapján képes szelektálni a korábban érő, nagyobb hústömeget építő egyedekre. Ezek a vizsgálatok más húscélú haszonállatok esetében már lezajlottak, a gímszarvasnál viszont korábban még nem – ismertette Bokor Árpád.
A vizsgálatok során az agancson megmérnek minden olyan paramétert, ami a trófeabírálatnál számszerűsíthető, a mért adatokból pedig meghatározzák az állat nem hivatalos nemzetközi trófeabírálati pontszámát.
– Minden egyes borjút egyedi krotáliával jelölünk meg, egy szám és egy betű jelzi a különböző évjáratokat és a származást. Az itt élő szarvasoknak gyakorlatilag 5-6 generációs családfája van már nálunk. A származási adatokból és az agancs vizsgálatából pedig megtudjuk, az egyes anyák bikaivadékai milyen agancsot építenek, amivel már tudunk örökölhetőségi adatokat is becsülni. Ezek a vizsgálatok jelenleg is tartanak – ismerteti Bokor Árpád.
Tervben nincs hiány
A kutatások mellett további tervek is szerepelnek a szarvasfarm jövőjében. Az állomány minőségmegőrzésével párhuzamosan a duplájára szeretnék emelni a létszámot. Ennek megalapozása érdekében az elmúlt 13 évben fokozatosan kialakítottak egy olyan tartási-takarmányozási rendszert, ami lényegében jelentősebb környezetterhelés nélküli legelőre alapozott technológia. A terület vadeltartó képessége pedig még bőven elegendő a dupla létszám megtartására is.
Ezek mellett szeretnének belefogni a juhtartásba is, aminek szimplán gazdasági okai vannak.
Tározóból öntözött telepített gyepeiken a szarvasok megtalálják a számukra preferált növényfajtákat, csakhogy e nemes vadunk meglehetősen válogatós – szelektíven legel. Emiatt rendszeresen szárzúzózniuk kell a gyepeket (kizárólag a borjak kellő fejlettségi szintjét követően, mikor az elfektetett állat a gép hangjára már megugrik), hogy utána beltartalomban gazdag sarj növekedjék. Csakhogy a költséges szárzúzás helyett a birkák ugyanúgy elvégzik ezt a feladatot – csak jóval költséghatékonyabban.
– Mindez egyelőre csak egy kezdetleges terv, még a szükséges juhlétszámot sem tudnám pontosan meghatározni. Ez függ a vegetációtól, hogy szarvasokat mikor és meddig tudjuk az éppen legjobb minőségű legelőre hajtani, miközben a nyáj is optimálisan legel azon a területen a szarvasok után, de ne vegye el a szarvastól a legjobb beltartalmi mutatókkal rendelkező növényeket. Pár év múlva biztosan okosabbak leszünk ebben a témában is.
|
Farmstruktúra A farmon belül több legelő található, amelyek kialakításakor két szempontot vettek figyelembe. Az egyik egy hosszú és 8 méteres folyosó létrehozása, ami a két oldalán található legelőket köti össze. Ez a folyosó egy kezelőrendszerbe vezet, ahol bokszokba lehet hajtani az állatokat a vizsgálatokkor, hogy biztonságosan vért tudjanak venni. Az épületben található egy állatkezelő kaloda is, amelynek segítségével a szarvast (az ember és az állat számára is) teljes biztonságban be lehet szorítani. A szorítóban lehetséges a bikák agancsának mérése, a szarvasünők és szarvastehenek mesterséges termékenyítése stb. A másik szempont pedig az volt, hogy a legelőkertek összenyithatók legyenek, így a szarvasok maguktól megtanulják, hol közlekedhetnek biztonsággal, nem veszélyeztetve testi épségüket. Ezzel a tartástechnológiával, egy-egy incidenstől eltekintve, minimális volt eddig a mortalitás. |
A keverék alkotóelemei a telepített gyephez igazítottak. A keverék – az adott egyed genetikájától, valamint vérvonaltól függően – kb. 10 százalékot segít az agancsnövekedésben. És nem kell ecsetelni, minél szebb az agancs terpesztése, minél több az ág és vastagabb a szár, annál kelendőbb és jobb áron értékesíthető egy bika. A külföldre értékesített állatok többsége hatalmas vadaskertekbe kerül, ahol a vendégvadász, busás összeg ellenében, terítékre hozhatja a nagyobbnál nagyobb agancsú bikát.
Mottójuk: genetika – szelekció – evolúció
A farm mottója lényegében a tevékenységi kört foglalja össze. Bokor Árpád és felesége igyekezett világszerte a legjobb gímszarvas-genetikájú egyedeket összegyűjteni –szaporítóanyag formájában. Az állatok növekedése során aztán – a megfelelő paraméterek alapján – kiszelektálják azokat az egyedeket, amelyek nem ütik meg az elvárt minőséget. Végül pedig jön az evolúció, vagyis az agancssúly és -méret gyarapodása, ami korosztályonként jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi bő 10 évben.
Mint Bokor Árpád elmondta,
az első három évben a hullajtott agancssúly megközelítőleg 3,5 kg volt a második agancsok esetében, most ez mintegy 5,2 kg átlagosan, ez az adat a negyedik felrakás esetében átlagosan 10-11 kg – és akkor még nem beszéltünk a top bikákról.
– Nagyképűség nélkül merem kijelenteni, hogy Európa-szinten igen jó az állományunk minősége. Lettországban minden évben van egy agancsverseny, ahová a tenyésztők elviszik a trófeákat, hogy azokat szakmai zsűri értékelje. A verseny során több életkori kategóriába sorolják az agancsokat, és az elmúlt három évben több kategóriában is kivétel nélkül dobogós helyezést értek el a bikáink – tette hozzá a tulajdonos.
A Deer Trophy Farm a jövőben is ezen elvek mentén kíván dolgozni, hogy minél jobb genetikájú szarvasok kerüljenek ki a farmról, öregbítve ezzel hazánk hírnevét, mert Magyarország mégiscsak gímszarvas-nagyhatalom!
