A Hunter College komparatív pszichológusa, Irene Pepperberg szerint nagyon izgalmas a mostani felfedezés. Ő maga is találkozott már ehhez hasonló jelenséggel, amikor a híres jákópapagájt, Alexet tanulmányozta több, mint 30 évig. Az, hogy a gagyogást egy másik, vadon élő papagájfaj esetében is felfedezték, azt bizonyítja, hogy a viselkedés elterjedt lehet a madarak közt – írja a Science.
A mostani tanulmányban a tudósok a zöldszárnyú verébpapagájt vizsgált (Forpus passerinus), mely Venezuelától Brazíliáig fordul elő. A tudósok egy kisebb populációt vizsgáltak a venezuelai Hato Masaguaral kutatóközpontban, ahol több, mint 100 mesterséges fészekodút tartanak fent.
A kutatás megmutatta, hogy a fiókák 21 napos korukban kezdenek el gügyögni – vagyis utánozni az általuk hallott hangokat, az odúkba helyezett kamerák felvételeinek tanúsága szerint. Az ezt követő héten pedig drámaian nő a hangkészletük összetettsége, írták a tudósok a Proceedings of the Royal Society B tudományos lapban.
A fiókák halk csipogást, csettegést, és morgás szerű hangokat is hallattak, azonban ilyenkor nem a szüleikkel vagy testvéreikkel kommunikáltak – mondta Rory Eggleston, a Utah Állami Egyetem Ph.D. hallgatója, a kutatás vezető szerzője.
A legtöbb fióka általában akkor gügyögött, amikor a szülők nem voltak ott, a testvérei pedig aludtak, és előfordult, hogy a csőrüket se nyitották ki ahhoz, hogy hangot adjanak – mondta el Eggleston, aki több órányi videófelvételt elemzett ki.
A papagájok gagyogásának spektrogram elemzésével 27 hangot különítettek el egymástól. A tudósoknak ebből az egyvelegből sikerült azonosítaniuk élelemkérő, riasztó, kapcsolatfelvételt célzó, éneklő és más hangokat is, melyeket a fiókák a szüleiktől, vagy más felnőtt példányoktól hallottak – mondta Karl Berg társszerző, a Rio Grande Valleyban lévő Texasi Egyetem viselkedés-ökológusa.
A kutatók más fajoknál is tanulmányozták a gagyogást, mint a zebrapintyeknél, a koronás verébsármánynál, a simaorrú szabadfarkú denevéreknél, és a selyemmajmoknál is.
Eggleston, Berg és kollégáik szerint azonban a papagájok sokkal jobb modellként szolgálhatnak, mivel sokkal hamarabb, már az odúban elkezdenek gagyogni, és mindkét nem egyformán viselkedik. És ami még mellettük szól: a papagájok és az emberek is egész életükben képesek új hangokat tanulni.
youtube://v/18wZckbPtDs
A tudósok szerint e különbségek közül sok az állatok endokrin (hormonális) rendszerével függhet össze. A tesztoszteron nemi hormon irányítja az énekesmadarak éneklését, míg a csecsemőknél a nyelvi idegpályákat a kortizol, a stresszhormon. Úgy tűnik, ugyanez igaz a papagájok hangképzésére is. Amikor a tudósok kis dózisú kortikoszteront adtak néhány fiókának, mind a hímek, mind a tojók hangrepertoárja nőtt a nem kezelt madarakéhoz képest.
Eggleston szerint figyelemre méltó, hogy az emberekben és a papagájokban – 600 millió évnyi evolúció által elválasztott fajokban – ennyi közös van. „Ez a konvergens evolúció lenyűgöző esete.”
