Az épület alpesi belső terén túl azonban egy népes madár röpde van, ahol többek közt himalájai keselyű, parlagi sas, és számtalan ritka, veszélyeztetett bagolyfajt csodálhatnak meg az ide látogatók.

Minden nap ebédidőben ezek a madarak pazar bemutatót tartanak az üdülő fölötti havas csúcsok közt, emberek tömegeit vonzva oda a környező sípályákról. Eközben pedig a természetvédelem szószólóiként hívják fel a figyelmet a vadon élő veszélyeztetett fajokra.

„Úgy emlékszem, 11 éves voltam, amikor az első ragadozó madaramat kaptam” – mesélte Jacques-Olivier Travers természetvédő és a projekt vezetője az Euronews-nak.

Jacques-Olivier Travers gyakorlott madarász. A sasok szakértőjeként számos madarat röptetett világszerte a dubai Burj Khalifa tetejétől kezdve egészen a londoni St. Paul tetejéig. Videóit világszerte több ezren látták, és a mostani projektje sem kevésbé különleges.

Legtöbbször ugyan az étterem csapszékében találni, ahogy italt tölt, a nap többi részében azonban ő is kint síel a lejtőkön – miközben egy sas köröz magasan a feje fölött.

„Én vagyok a férfi, aki sasokkal síel” – mosolyog Travers ahogy felszáll egy felvonóra Morzine egyik legmagasabb pályája mellett. Bal karján pedig Fletcher ül, egy kifejlett rétisas, egyike Európa legnagyobb méretű ragadozó madarainak.

„Azért kezdtem el vele síelni, hogy megtanítsam, hogyan repüljön a hegyek közt”

– mondja a ragadozó madarak szakértője, aki már 8 éve gondozza Fletchert.

„Most már azért teszem, hogy felhívjam a figyelmet a sasok megőrzésére. Amikor az emberek látnak engem a fejem felett magasan szálló Fletcherrel, odajönnek és sok kérdést tesznek fel róla: miért van itt, mit csinálok vele? Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a természetvédelemre, és ő a legjobb nagykövet ehhez, mivel mindenki ismeri.”

Ahogy Travers Morzine festői pályáin elindul lefelé, Fletcher szárnyra kap, és magasan az üdülő fölötti különleges téli park fölé röppen – ez egy a természetvédelmi terület, mely 1500 méterrel a tengerszint felett található.

A rétisas a felfelé áramló meleg légtömegeket meglovagolva emelkedik felfelé, majd visszaröppen gondozója karjára.

Mielőtt azonban fotó készülhetne, Fletcher ismét felröppen: ezúttal a fák fölött vitorlázva zsákmányt keres.

„Ha megtehetünk valamit, amivel segíthetjük a természetet, akkor fontos, hogy azt meg is tegyük” – mondja Travers, amikor a pálya alján megáll. „Ez a madár 1 millió éven át élt Franciaország területén, és mindössze egy évszázad alatt irtottuk ki. Most az én dolgom, hogy segítsek újra megtelepedni nekik.”

A madárbemutató ugyan csak egy jópofa szórakozásnak tűnhet az emberek számára, ám a szakemberek abban bíznak, hogy kiteljesedve a természetvédelmi célú turizmust fogja majd támogatni, ami hosszú távon az Alpok élővilágának helyreállítását támogatja.

„A terveink szerint idén hat rétisast fogunk elengedni a Genfi-tó környékén” – mondja a természetvédő. „Ez az utolsó olyan hely, ahol még éltek vadon ezek a madarak Franciaországban, és a következő nyolc évben további 80 példányt szeretnénk betelepíteni.”

Mint minden visszatelepítési programnak, ennek is vannak kritikusai. Az ehhez hasonló projektek gyakran hiúsulnak meg – főleg azért, mert egy ragadozót telepítenek egy mezőgazdasági régióba.

„Kulcskérdés, hogy megértsük, miért irtották ki korábban a fajt” – mondja Dr. Ruth Tingay ragadozó madár védelmi szakember az Egyesült Királyságból.

Travers pedig pont ezen dolgozik: megszerettetni a helyiekkel és a turistákkal egy olyan fajt, melyet régóta mindenki a háziállatok rémének tart.

„Amikor látják a fejem fölött szálló sast, az emberek rájönnek, hogy nem veszélyes.” – mondja Travers. „Mindenki ismeri Fletchert és mindenki tudja, miféle madár. Ez egy szép történet, és tudom, hogy nagyon fontos ezt elmesélni.”

Idén június 15 és július 15 között a madarász természetvédő tervei szerint hat madarat fognak szabadon engedni. Ha a projekt sikeres, akkor a következő években még több ragadozó kerülhet vissza természetes élőhelyére – ez pedig Travers számára hatalmas öröm.

„Ez a szenvedélyem” – mosolyog, miközben visszafelé tart az étterembe. „Szeretném az új generációkat is elérni ezekkel a csodálatos madarakkal.”

Az épület alpesi belső terén túl azonban egy népes madár röpde van, ahol többek közt himalájai keselyű, parlagi sas, és számtalan ritka, veszélyeztetett bagolyfajt csodálhatnak meg az ide látogatók.

Minden nap ebédidőben ezek a madarak pazar bemutatót tartanak az üdülő fölötti havas csúcsok közt, emberek tömegeit vonzva oda a környező sípályákról. Eközben pedig a természetvédelem szószólóiként hívják fel a figyelmet a vadon élő veszélyeztetett fajokra.

„Úgy emlékszem, 11 éves voltam, amikor az első ragadozó madaramat kaptam” – mesélte Jacques-Olivier Travers természetvédő és a projekt vezetője az Euronews-nak.

Jacques-Olivier Travers gyakorlott madarász. A sasok szakértőjeként számos madarat röptetett világszerte a dubai Burj Khalifa tetejétől kezdve egészen a londoni St. Paul tetejéig. Videóit világszerte több ezren látták, és a mostani projektje sem kevésbé különleges.

Legtöbbször ugyan az étterem csapszékében találni, ahogy italt tölt, a nap többi részében azonban ő is kint síel a lejtőkön – miközben egy sas köröz magasan a feje fölött.

„Én vagyok a férfi, aki sasokkal síel” – mosolyog Travers ahogy felszáll egy felvonóra Morzine egyik legmagasabb pályája mellett. Bal karján pedig Fletcher ül, egy kifejlett rétisas, egyike Európa legnagyobb méretű ragadozó madarainak.

„Azért kezdtem el vele síelni, hogy megtanítsam, hogyan repüljön a hegyek közt”

– mondja a ragadozó madarak szakértője, aki már 8 éve gondozza Fletchert.

„Most már azért teszem, hogy felhívjam a figyelmet a sasok megőrzésére. Amikor az emberek látnak engem a fejem felett magasan szálló Fletcherrel, odajönnek és sok kérdést tesznek fel róla: miért van itt, mit csinálok vele? Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a természetvédelemre, és ő a legjobb nagykövet ehhez, mivel mindenki ismeri.”

Ahogy Travers Morzine festői pályáin elindul lefelé, Fletcher szárnyra kap, és magasan az üdülő fölötti különleges téli park fölé röppen – ez egy a természetvédelmi terület, mely 1500 méterrel a tengerszint felett található.

A rétisas a felfelé áramló meleg légtömegeket meglovagolva emelkedik felfelé, majd visszaröppen gondozója karjára.

Mielőtt azonban fotó készülhetne, Fletcher ismét felröppen: ezúttal a fák fölött vitorlázva zsákmányt keres.

„Ha megtehetünk valamit, amivel segíthetjük a természetet, akkor fontos, hogy azt meg is tegyük” – mondja Travers, amikor a pálya alján megáll. „Ez a madár 1 millió éven át élt Franciaország területén, és mindössze egy évszázad alatt irtottuk ki. Most az én dolgom, hogy segítsek újra megtelepedni nekik.”

A madárbemutató ugyan csak egy jópofa szórakozásnak tűnhet az emberek számára, ám a szakemberek abban bíznak, hogy kiteljesedve a természetvédelmi célú turizmust fogja majd támogatni, ami hosszú távon az Alpok élővilágának helyreállítását támogatja.

„A terveink szerint idén hat rétisast fogunk elengedni a Genfi-tó környékén” – mondja a természetvédő. „Ez az utolsó olyan hely, ahol még éltek vadon ezek a madarak Franciaországban, és a következő nyolc évben további 80 példányt szeretnénk betelepíteni.”

Mint minden visszatelepítési programnak, ennek is vannak kritikusai. Az ehhez hasonló projektek gyakran hiúsulnak meg – főleg azért, mert egy ragadozót telepítenek egy mezőgazdasági régióba.

„Kulcskérdés, hogy megértsük, miért irtották ki korábban a fajt” – mondja Dr. Ruth Tingay ragadozó madár védelmi szakember az Egyesült Királyságból.

Travers pedig pont ezen dolgozik: megszerettetni a helyiekkel és a turistákkal egy olyan fajt, melyet régóta mindenki a háziállatok rémének tart.

„Amikor látják a fejem fölött szálló sast, az emberek rájönnek, hogy nem veszélyes.” – mondja Travers. „Mindenki ismeri Fletchert és mindenki tudja, miféle madár. Ez egy szép történet, és tudom, hogy nagyon fontos ezt elmesélni.”

Idén június 15 és július 15 között a madarász természetvédő tervei szerint hat madarat fognak szabadon engedni. Ha a projekt sikeres, akkor a következő években még több ragadozó kerülhet vissza természetes élőhelyére – ez pedig Travers számára hatalmas öröm.

„Ez a szenvedélyem” – mosolyog, miközben visszafelé tart az étterembe. „Szeretném az új generációkat is elérni ezekkel a csodálatos madarakkal.”

Az épület alpesi belső terén túl azonban egy népes madár röpde van, ahol többek közt himalájai keselyű, parlagi sas, és számtalan ritka, veszélyeztetett bagolyfajt csodálhatnak meg az ide látogatók.

Minden nap ebédidőben ezek a madarak pazar bemutatót tartanak az üdülő fölötti havas csúcsok közt, emberek tömegeit vonzva oda a környező sípályákról. Eközben pedig a természetvédelem szószólóiként hívják fel a figyelmet a vadon élő veszélyeztetett fajokra.

„Úgy emlékszem, 11 éves voltam, amikor az első ragadozó madaramat kaptam” – mesélte Jacques-Olivier Travers természetvédő és a projekt vezetője az Euronews-nak.

Jacques-Olivier Travers gyakorlott madarász. A sasok szakértőjeként számos madarat röptetett világszerte a dubai Burj Khalifa tetejétől kezdve egészen a londoni St. Paul tetejéig. Videóit világszerte több ezren látták, és a mostani projektje sem kevésbé különleges.

Legtöbbször ugyan az étterem csapszékében találni, ahogy italt tölt, a nap többi részében azonban ő is kint síel a lejtőkön – miközben egy sas köröz magasan a feje fölött.

„Én vagyok a férfi, aki sasokkal síel” – mosolyog Travers ahogy felszáll egy felvonóra Morzine egyik legmagasabb pályája mellett. Bal karján pedig Fletcher ül, egy kifejlett rétisas, egyike Európa legnagyobb méretű ragadozó madarainak.

„Azért kezdtem el vele síelni, hogy megtanítsam, hogyan repüljön a hegyek közt”

– mondja a ragadozó madarak szakértője, aki már 8 éve gondozza Fletchert.

„Most már azért teszem, hogy felhívjam a figyelmet a sasok megőrzésére. Amikor az emberek látnak engem a fejem felett magasan szálló Fletcherrel, odajönnek és sok kérdést tesznek fel róla: miért van itt, mit csinálok vele? Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a természetvédelemre, és ő a legjobb nagykövet ehhez, mivel mindenki ismeri.”

Ahogy Travers Morzine festői pályáin elindul lefelé, Fletcher szárnyra kap, és magasan az üdülő fölötti különleges téli park fölé röppen – ez egy a természetvédelmi terület, mely 1500 méterrel a tengerszint felett található.

A rétisas a felfelé áramló meleg légtömegeket meglovagolva emelkedik felfelé, majd visszaröppen gondozója karjára.

Mielőtt azonban fotó készülhetne, Fletcher ismét felröppen: ezúttal a fák fölött vitorlázva zsákmányt keres.

„Ha megtehetünk valamit, amivel segíthetjük a természetet, akkor fontos, hogy azt meg is tegyük” – mondja Travers, amikor a pálya alján megáll. „Ez a madár 1 millió éven át élt Franciaország területén, és mindössze egy évszázad alatt irtottuk ki. Most az én dolgom, hogy segítsek újra megtelepedni nekik.”

A madárbemutató ugyan csak egy jópofa szórakozásnak tűnhet az emberek számára, ám a szakemberek abban bíznak, hogy kiteljesedve a természetvédelmi célú turizmust fogja majd támogatni, ami hosszú távon az Alpok élővilágának helyreállítását támogatja.

„A terveink szerint idén hat rétisast fogunk elengedni a Genfi-tó környékén” – mondja a természetvédő. „Ez az utolsó olyan hely, ahol még éltek vadon ezek a madarak Franciaországban, és a következő nyolc évben további 80 példányt szeretnénk betelepíteni.”

Mint minden visszatelepítési programnak, ennek is vannak kritikusai. Az ehhez hasonló projektek gyakran hiúsulnak meg – főleg azért, mert egy ragadozót telepítenek egy mezőgazdasági régióba.

„Kulcskérdés, hogy megértsük, miért irtották ki korábban a fajt” – mondja Dr. Ruth Tingay ragadozó madár védelmi szakember az Egyesült Királyságból.

Travers pedig pont ezen dolgozik: megszerettetni a helyiekkel és a turistákkal egy olyan fajt, melyet régóta mindenki a háziállatok rémének tart.

„Amikor látják a fejem fölött szálló sast, az emberek rájönnek, hogy nem veszélyes.” – mondja Travers. „Mindenki ismeri Fletchert és mindenki tudja, miféle madár. Ez egy szép történet, és tudom, hogy nagyon fontos ezt elmesélni.”

Idén június 15 és július 15 között a madarász természetvédő tervei szerint hat madarat fognak szabadon engedni. Ha a projekt sikeres, akkor a következő években még több ragadozó kerülhet vissza természetes élőhelyére – ez pedig Travers számára hatalmas öröm.

„Ez a szenvedélyem” – mosolyog, miközben visszafelé tart az étterembe. „Szeretném az új generációkat is elérni ezekkel a csodálatos madarakkal.”