Az orchideák családja igen változatos. A hazánkban honos talajlakó orchideák, a kosborok közös tulajdonsága, hogy a föld alatt két ikergumót fejlesztenek. Erről kapták tudományos nevüket: az orchis szó görögül herét jelent. A két gumó közül mindig az idősebb, az úgynevezett anyagumó növeszt föld feletti részeket: ennek belsejéből a tartalék tápanyag felfelé vándorol. Emiatt fonnyadt, ráncos és megbarnult. A mellette levő fiatalabb, duzzadt, sima fehér gumó a leánygumó, melyből majd a következő évben fejlődik virágos hajtás.

Az agárkosbor a hazai orchideák közt az egyik legkisebb termetű, mindössze 10-20 centiméterre nő meg.

Félszáraz gyepekben, hegyi- és homoki réteken, lápréteken gyakran igen sok példány nő egymás közelében. A talaj kémhatására nem igényes, szinte bárhol találkozhatunk vele. Hazánk legtöbb tájegységén előfordul, középhegységeinkben még viszonylag gyakori, de Külső-Somogyban, a Tiszántúlon és a Nyírség nagy részén hiányzik, vagy ritka. Az alföldi szikes pusztákon elvétve találkozhatunk vele. Nem csak Magyarországon, de Európa szerte több országban és Ázsiában is él.

Virágai általában ibolyaszínűek, de előfordulnak rendhagyó példányok is. Tudományos neve, az Anacamptis morio (régebben Orchis morio) is erre utal: a morio latinul bolondot jelent.

Ha virágát közelről megfigyeljük, megbizonyosodhatunk róla, hogy valóban agárkosbort találtunk: a sisakot alkotó lepellevelek tompák, sisakszerűen összeborulók, hosszirányban jellegzetesen, zöldesen erezettek. Tavasszal találkozhatunk vele, április közepétől májusig virágzik.

Ez a változatos, kis termetű virágunk gyógyhatással is bír: leánygumója keményítőben és nyálkában gazdag. A gumóban lévő nyálka miatt emésztési panaszok, gyomorégés, torokgyulladás, és köhögés esetén is lehetne használni, azonban

A régebbi korokban azonban előszeretettel alkalmazták a fentieken kívül általános gyengeség ellen is, mivel a gumók fontos ásványi anyagokat tartalmaznak. Mint sok gyógynövényt, ezt is bevetették epilepszia kezelésére, ám hatástalannak bizonyult. Ázsiában pedig gyakran használták afrodiziákumként.

Az orchideák családja igen változatos. A hazánkban honos talajlakó orchideák, a kosborok közös tulajdonsága, hogy a föld alatt két ikergumót fejlesztenek. Erről kapták tudományos nevüket: az orchis szó görögül herét jelent. A két gumó közül mindig az idősebb, az úgynevezett anyagumó növeszt föld feletti részeket: ennek belsejéből a tartalék tápanyag felfelé vándorol. Emiatt fonnyadt, ráncos és megbarnult. A mellette levő fiatalabb, duzzadt, sima fehér gumó a leánygumó, melyből majd a következő évben fejlődik virágos hajtás.

Az agárkosbor a hazai orchideák közt az egyik legkisebb termetű, mindössze 10-20 centiméterre nő meg.

Félszáraz gyepekben, hegyi- és homoki réteken, lápréteken gyakran igen sok példány nő egymás közelében. A talaj kémhatására nem igényes, szinte bárhol találkozhatunk vele. Hazánk legtöbb tájegységén előfordul, középhegységeinkben még viszonylag gyakori, de Külső-Somogyban, a Tiszántúlon és a Nyírség nagy részén hiányzik, vagy ritka. Az alföldi szikes pusztákon elvétve találkozhatunk vele. Nem csak Magyarországon, de Európa szerte több országban és Ázsiában is él.

Virágai általában ibolyaszínűek, de előfordulnak rendhagyó példányok is. Tudományos neve, az Anacamptis morio (régebben Orchis morio) is erre utal: a morio latinul bolondot jelent.

Ha virágát közelről megfigyeljük, megbizonyosodhatunk róla, hogy valóban agárkosbort találtunk: a sisakot alkotó lepellevelek tompák, sisakszerűen összeborulók, hosszirányban jellegzetesen, zöldesen erezettek. Tavasszal találkozhatunk vele, április közepétől májusig virágzik.

Ez a változatos, kis termetű virágunk gyógyhatással is bír: leánygumója keményítőben és nyálkában gazdag. A gumóban lévő nyálka miatt emésztési panaszok, gyomorégés, torokgyulladás, és köhögés esetén is lehetne használni, azonban

A régebbi korokban azonban előszeretettel alkalmazták a fentieken kívül általános gyengeség ellen is, mivel a gumók fontos ásványi anyagokat tartalmaznak. Mint sok gyógynövényt, ezt is bevetették epilepszia kezelésére, ám hatástalannak bizonyult. Ázsiában pedig gyakran használták afrodiziákumként.