Kifejezetten szép, de rövid ideig virágzik

Az egyvirágú csillaghagyma (Ipheion uniflorum) már virágával is mutatja, hogy nem az Allium nemzetség tagja, hiszen azoktól eltérően csak egy virága van egy növénynek. Argentínában és Uruguayban őshonos faj, de nálunk is jól érzi magát.
Tavasszal, áprilistól hozza üde, csillag alakú virágait. A kékes, lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, tőkocsányos virágok szirmainak közepén jellegzetes sötétebb barázda fut végig. A 15-20 cm-es virágszárak mindegyikén egy-egy hatszirmú, finoman illatos, 3-4 cm átmérőjű virág nyílik. Napjainkban is vita van rendszertani besorolását illetően, ezért Tristagma uniflorum néven is találkozhatunk vele. Levele, virága kellemes hagymaillatot áraszt.

Nyárra teljesen eltűnik, ilyenkor a növény föld feletti részei visszahúzódnak a hagymájába. Ha néhány évig nem bolygatjuk a hagymáit, képes magától is nagyobb területen elszaporodni.

A fokföldi csillagvirág

A fokföldi csillagvirág (Tulbaghia violacea) sem hagyma igazán, de hasonlít azokra. Ez a növény Afrika déli részén őshonos, és Tanzániában valamint Mexikóban kezdték el termeszteni. Hazánkban még elég ritka, de azért beszerezhető akár többféle színváltozatban is. Van levéldísz változata is, melynek levélszegélye fehér. Ezt cserépben érdemes nevelni, mert a komolyabb téli fagyokra érzékeny. Kellemes, nem túl erős hagyma íze van, gyógyhatását vizsgálják, gombaellenes hatása már bizonyított.

Ami még csak nem is hasonlít

A kányazsombor (Alliaria petiolata) nem is hasonlít a hagymafélékre, a fő eltérés oka, hogy kétszikű, emiatt azoktól teljesen más felépítésű, habitusú. Észak-Amerikában inváziós faj. Magyarországon is közönséges növény, cserjésekben, erdőszélekben, évelő növénytársulásokban fordul elő. Az árnyékos, vagy félárnyékos helyeket,valamint a nedves talajt kedveli.

Kétnyári, néha egynyári, néha pedig a gyökérhajtások járulékos rügyei segítségével évelő növény – szóval ezt még ő maga sem döntötte el, ez mindig a körülményektől függ. Enyhe teleken évelőként viselkedik. 20–100 cm magasra nő, kétnyáriként az első évben a talaj közelében télen is zölden maradó tőrózsát növeszt, ami csak a következő évben fejleszt nagyobb szárat.

A zsenge levelek megdörzsölve fokhagymaszagúak. Április-júniusban virágzik. Glukozinolátokat (mustárolaj-glikozidok: szinigrin, glukotropeolin, allil-mustárolaj, benzil-mustárolaj), kis mennyiségű a szívre ható glikozidokat, nagy mennyiségű A-provitamint és C-vitamint tartalmaz.
Friss, növényi részeit használják fel, fokhagymára és mustárra emlékeztető aromája miatt fűszerként alkalmazható, salátát vagy pesztót ízesítenek vele. Enyhe emésztésjavító hatással és gyenge antibiotikus jellemzőkkel is rendelkezik. A népi gyógyászat a légutak megbetegedéseire, „vértisztítóként”, sebek borogatására, fogínygyulladás elleni szájvíz készítésére használta fel.

Évelő „kúszózellerek”

Nem csak hagyma pótlók léteznek, érdemes még megemlíteni a nagyon kellemes enyhe zeller ízű sedinina-t (Apium nodiflorum), vagy az annál kisebb kúszó zellert (Apium repens). Mindkettő évelő, talajon kúszó növény, a zeller rokonai.

Leveleik és fiatal hajtásaik intenzív zeller ízűek, salátákhoz, levesekhez használhatók, de turmixokhoz is ideálisak. A népi gyógyászatban ismert, mint vízhajtó, valamint a gyomrot és a beleket nyugtató hatása is jelentős. Vese és légzőszervi megbetegedéseknél is alkalmazták. A közelmúltban kutatások igazolták, hogy jól használható a Helicobacter pylori baktériumfertőzés ellen, amely gyakran okozója a gyomorfekély kialakulásának. Ezek is egyszerűen tarthatók a hazai kertekben is.