A távcsövek és a digitális fényképezőgépek elterjedésével a firmamentum fotózása lett a kedvenc időtöltése. Számára az erdő és a fölötte elterülő csillagos égboltozat nyújtja a teljes feltöltődést napjaink felgyorsult világában.
„A tavasz közeledtét sok kellemes dolog, például a nap melegsége, a visszatérő madarak, vagy a nyíló virágok is jelzik. Az éjszakában már január végén kezdődik a változás.
Ha pedig megfelelő időben egy tisztáson, a szabad délnyugati-nyugati horizont felé tekintve megvárjuk a naplementét és a teljes sötétséget, akkor megpillanthatjuk az Állatövi fényt. Ez a fénypiramis olyan, mintha a közelben valaki egy hatalmas lámpával megvilágítaná az eget, azonban egy kis idő után az egész lassan elhalványodik és lenyugszik, vagyis követi az égboltot. A fény valójában nem a Földről jön, hanem a Nap fénye a naprendszerben a bolygóközi poron szétszóródik, mindez nagyszerűen megfigyelhető a fényszennyezéstől távol. Az Állatövi fény tavaszi estéken és őszi hajnalokon is feltűnik. A jelenség a panorámafotó közepén látható.
Az előteret a csillagos égbolt fénye deríti meg, amelyet egy érzékeny fényképezőgép egy jó objektívvel képes előcsalogatni a világ legsötétebb zugában is. A fotó 60 darab 24 mm-es objektívvel készült panelből áll. Egy kép 10 másodpercig készül ISO10000-es érzékenységen, f2.2 rekeszen. A 250-300 megapixeles felvétel összefűzése és feldolgozása hatalmas erőforrást és tárhelyet igényel, még komolyabb számítógépen is.”