Magyarország teljes területének több mint az egyötöde (20,8 százaléka) erdősült, a 8 millió hektár termőföldnek pedig a negyedét teszik ki az erdők. Az erdőgazdálkodás a magyar gazdaságból mindössze 0,2 százalékkal részesedik, jelentősége azonban jóval nagyobb, mert az erdőknek a gazdasági szerepük mellett védelmi és a közjóléti funkciójuk is van. Ezeket a magán és az állami tulajdonú erdők egyaránt képesek ellátni. hangsúlyozta Mocz András, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke.
Az összes erdőterület 56 százalékát az állami erdőgazdaságok, 43 százalékát magán gazdálkodók kezelik, 1 százalék pedig közösségi tulajdon. A szakember szerint azonban nem az lényeg, hogy ki az erdő gazdája, hiszen minden erdőterület kezelésére ugyanaz az erdőtörvény vonatkozik A különbségek egy része öröklött, mert magántulajdonba zömmel azok az erdőterületek kerültek, amelyek a nagy erdőtömbök perifériáján helyezkednek el, és a fafajösszetételük általában valamivel kedvezőtlenebb, mint az állami erdőterületeké. A másik fontos különbség, hogy amíg az állami erdőket 22 erdőgazdaság kezeli, az összességében csak nem sokkal kisebb magán erdőterületnek több mint 500 ezer tulajdonosa van, az erdőgazdálkodók száma pedig 38-45 ezer közt változik..
A szövetség azon dolgozik, hogy minden jogviszony rendeződjön, hiszen ezek a területek is alkalmasak gazdálkodásra.
A hazai erdősültség ugyanakkor fokozatosan növekszik az utóbbi 100 évben, A trianoni szerződéssel erdeink 80 százalékát elveszítettük, az akkori 12,5 százalékos erdősültségről jutottunk el a mostani 20,8 százalékra. A növekedés a rendszerváltozással sem tört meg. Az utóbbi 25-30 évben 200 ezer hektárral nőtt az erdőterületét. Magyarország zöldfelületének a nagysága (a fasorok, cserjések, parkok figyelembevételével) pedig már megközelíti az ország területének a negyedét. A Nemzeti Erdőprogramban 2030-ra a 27 százalékos erdősültség elérése a cél.
Magyar erdőgazdálkodók jól végzik a munkájukat. A sok tévhittel ellentétben nem irtják, hanem gyarapítják az erdőt..
Amíg ugyanis a hazai erdőkben évenként több mint 10 millió köbméternyi a növekmény, a gazdálkodók csak 7 millió köbméter faanyagot termelnek ki. Pazarlásról tehát szó sincs!
Mocz András úgy véli, luxus lenne, ha a fát nem műszaki érettségben termelnék ki, amikor a legnagyobb értéket képviseli, hanem a biológiai érettség fölső határához kötnék. Nagyon fontos azonban, hogy a fakitermelést követően az erdőt kötelező felújítani, tehát legalább olyan minőségű erdőt kell létrehozni, mint az anyaállomány volt. Ehhez pedig forrásokra van szükség, ezért hasznos lenne, ha a következő támogatási ciklusban a vidékfejlesztési jogcímek közé olyanok is bekerülhetnének, amelyek a magyar erdők fenntartását szolgálják.
Az éghajlatváltozást az erdők felújításánál, telepítéseknél sem hagyhatunk figyelmen kívül. Már nem vitatható, hogy változik a klíma. Jól példázza ezt, hogy az utóbbi 10 évben nem volt fagyos nap (amikor a 24 órás átlaghőmérséklet 0 C alatt marad), amíg évtizedekkel korábban az ilyen időszakot hónapokban mértük. Az éves csapadékmenyiség is kevesebb, most is aszály sújta az erdőt is. Ezekre válaszul a klímaövek fokozatosan eltolódnak, várható, hogy a bükkös zónában már inkább a tölgy érzi jól magát, ez utóbbiak helyét pedig fokozatosan a cser, fenyők és akác veszik át. Ennek ellenére az erdő területeinket meg kell őriznünk, hiszen azok a szénmegkötéssel enyhítik a klímaváltozás hatásait. A kitermelt fa legalább fele ugyanis ipari faként hasznosul, és a feldolgozott faanyag akár évszázadokra megköti a szenet.
A koronavírus-járvány minden ágazatban csökkentette az árbevételt, az erdőgazdálkodásban azonban különösen rosszkor érkezett.
Az enyhe telek miatt a tűzifakészletek nem fogytak ki, ráadásul visszaestek a fafeldolgozók (bútoripari) megrendelései itthon és külföldön egyaránt, és a vásárlók egy része még fizetési haladékot is kért.
Attól nem kell tartani, hogy az erdőállomány tönkremegy, legföljebb itt-ott lesz minőségromlás. Inkább az a kérdéses, hogy a gazdálkodás szereplői, résztvevői mennyire vészelik át a nehéz helyzetet. A fakitermelések leállításával a zömmel nem tőkeerős vállalkozások (fakitermelők, erdőápolók) nagy valószínűséggel befejezik a vállalkozásukat, és nagyon nehéz lesz a munkát újraszervezni. Ráadásul az erdőtörvény a szakszemélyzetet hozzárendeli a gazdálkodáshoz, akkor is, ha nincs munka, a nevelő vágások, tisztítás, gyérítése elmaradása pedig kedvezőtlen hatással lesz az erdőállományra.. Más ágazatokkal összevetve ezért várhatóan hosszabb ideig fog tartani az újraindítás, lassabb lesz a kilábalás. Ennek pedig foglalkoztatási következményei is lesznek.
Az erdőgazdálkodók helyzetének javítása érdekében fontos lenne a piaci helyzet rendezése.. Ösztönözni kellene a lakosságot, hogy minél előbb kezdje meg a téli tűzifa megvásárlását. Hosszú távra nyújtana megoldást, ha a tűzifát helyi fűtőművekben is hasznosíthatnák, Ugyancsak segítene a gazdálkodóknak, ha az elvégzett munka után igényelhető pályázati források legalább felét minél előbb megkaphatnák.
Az ipari fa közel fele – rönkként – külföldön talál vevőre. Az erdőgazdálkodók összefogásával fejleszteni kellene a hazai feldolgozóipart, Számottevően csökkentené kiszolgáltatottságunkat, ha nagyobb hozzáadott értékű terméket exportálhatnánk, sorolta Mocz András.
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
