Gulyás Andrea, az Egy a Természettel Nonprofit Kft. kiemelt ügyekért felelős igazgatója kihangsúlyozta, hogy az 1971-ben megrendezett, sikeresnek bizonyult vadászati világkiállításnak köszönhetően a hazai vad- és halfogyasztás látványosan növekedni kezdett. Azóta eltelt közel 50 év, és
A 2021-es világkiállítás kiemelt feladatának tekinti, hogy újra felkerüljön étkezőasztalainkra a hazai, minőségi hal- és vadhús, valamint arra törekszik, hogy átformálja a vadász és a vadgazdálkodás megítélésének a társadalomban kialakult szemléletét.
A halfogyasztásról és halgazdálkodásról Fodor Ferenc, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Kft. haltermelési igazgatója adott tájékoztatást. Elsőként egy megdöbbentő adattal szolgált, ugyanis
A differencia nem csak mennyiségben, hanem a halfajok fogyasztásában is megmutatkozik. Európában több mint 50 százalék a lazacfogyasztás aránya, továbbá 19 százalék pisztrángot, és mindössze 8 százalék pontyot tálalnak a kontinens más országainak asztalaira. Mi viszont többségében, 67 százalékban pontyot, 17 százalékban pedig afrikai harcsát fogyasztunk.
Az előadó két komponenst, a magyar pénztárca vastagságát, illetve a halhús elérhetőségét emelte ki, mint különbséget más európai országoktól.
A vad- és halhús népszerűsítésére a rendezők apró kóstolót tálaltak a résztvevők részére. Előételként egy találó, a két húsfajtát egyesítő gasztronómiai különlegességgel: gímszarvas-tatár, füstölt angolnamajonézzel kedveskedtek, főételnek pedig szarvas pörköltet szolgálta fel pirított nudlival, vörösborral.
|
A vadhús fogyasztásáról Nagy János, a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpont igazgatója részletezte a jelenlegi tényállást. Vad tekintetében még drasztikusabb a helyzet a halénál, átlagosan 0,4 kg/fő/év a hazai vadhúsfogyasztásunk, és mindösszesen 500 tonna/év a belföldi értékesítés aránya, ha viszonyítási alapként vesszük, hogy 140-150 ezer tonna az európai vadhúspiac értékesítése. A kiváló minőségű hazai lőtt vadhús jelentős része exportra kerül (különösen Ausztriába és Németországba), és
csak nagyon kevesen, főképp azon családok asztalaira jut vadhús, ahol valamelyik családtag vadászik.
A KE Marketing Kutatócsoport 2014 felmérései szerint a vadhúsfogyasztás megítélése több tényezőn nyugszik. A kutatás szerint a vad „presztízs-jószág”, és ezt a tekintélyelvű szemléletet csak bizonyos réteg engedheti meg magának; a vadhús kimondottan éttermi étel, nem mindennapi mivolta miatt; a vadhús alapú ételek feljebbvalóak a többi húsfajtához képest; valamint drága, elérhetetlen, ezáltal ismeretlen a fogyasztók előtt. Ebből a társadalmi megítélésből ne csodálkozzunk, hogy
