Az ország minden tájáról érkezett erdész szakembereket a Huszárokelőpusztai Vadászháznál Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a komoly látogatottságnak örvendő Bakony és Balaton-felvidék erdeinek kezelőjeként a vállalat fokozott figyelemmel és nyitottsággal fordul az új módszerek megismerése, elsajátítása felé, és a helyi adottságoknak megfelelően tovább kívánja növelni területén az örökerdők arányát,
A Thüringiai Állami Erdészet munkatársa, Andreas Niepagen átfogó előadásban ismertette gazdálkodásuk elveit, majd két terepi helyszínen is lehetőség nyílt az elvek gyakorlatba történő átültetésére: a német erdészek vezetésévek kisebb csoportokban az örökerdő-gazdálkodásnak megfelelő vágásjelölést végeztek a szakemberek.
Az örökerdő eszméje a 20. század elején Észak-Németországban alakult ki.
Ennél a gazdálkodási formánál az a cél, hogy több fafajból álló, változatos szerkezetű, többkorú erdőt alakítsanak ki, amely a változatosság ellenére állandó.
Az erdőt sosem vágnak le nagy területen, csupán szálanként vesznek ki egy-egy fát, megvalósítva ezzel a folyamatos erdőborítást. Az örökerdők fontos eleme a holtfa, amely jelentős szerepet tölt be az erdei ökoszisztémák sokszínűségében, így a kidőlt, elszáradt, károsodott egyedeket az erdőterületen hagyják.
Az örökerdőt ökológiai stabilitás és a természetes folyamatok jobb érvényesülése jellemzi. Az egykorú, vágásos erdőhöz képest ellenállóbb a kórokozókkal, károsításokkal, szél- és hónyomással szemben, így csökkentve a klímaváltozás miatt egyre növekvő kockázatokat.
A gazdálkodás alapelve, hogy szabályos időközönként, például 5 évenként történnek a fakitermelések, és a jelölést úgy végzik, hogy a jól teljesítő fákat (javafa) megtartják és elősegítik a vastagodásukat, a gyengébb és a javafákat elnyomó egyedeket kivágják. Az egyes visszatérések között az erdőben nem történik bolygatás.
Az ilyen szemléletű gazdálkodás alapelvei közé tartozik továbbá a megfelelő sűrűségű állandó közelítőnyom-hálózat megléte (egymástól 35-70 méter távolságban), amelyen a fakitermelés gépei közlekednek.
Mivel a fahasználatok során a gépek mindig ugyanazon a kijelölt nyomon haladnak, nem járják össze az erdőterületet, nem tömörítik a talajt, és nem okoznak kárt az álló fákban.
A közelítőnyom-hálózatnak köszönhetően javítható a munkaszervezés , és a holtfa visszahagyása sem okoz technológiai akadályokat, így biztosított a természetvédelmi elvárásokkal összhangban történő gazdálkodás. A javafák hosszabb ideig állnak az állományban, koronájuk nagyobb, így növekedésük is intenzívebb.
