Az örökerdő eszméje a 20. század elején Észak-Németországban alakult ki, a század második felében pedig már megjelent a természetközeli erdőgazdálkodás és a folyamatos borítást biztosító erdőgazdálkodás fogalma is.
Az örökerdő-gazdálkodással teljes mértékben biztosított a természetvédelmi elvárásokkal összhangban történő erdőkezelés. A jogszabályok egyre nagyobb teret tesznek lehetővé az átállásra ott, ahol ennek megvannak a termőhelyi és faállomány-szintű adottságai. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedben gyakorlatilag minden állami erdőgazdálkodónál megjelentek az ezzel kapcsolatos kísérletek, folyamatban van a módszer üzemi szintű bevezetésére” – mondta el Csépányi Péter, az Agrárminisztérium erdőgazdálkodási főosztályvezetője.
A Bakonyban már mintegy 1600 hektáron álltak át a folyamatos erdőborítás alapelvei szerinti gazdálkodásra, míg a Pilisi Parkerdőben már 9000 hektáron végzik az erdők kezelését e módszer szerint.
Az örökerdőt ökológiai stabilitás, a természetes folyamatok érvényesülése jellemzi. Az erdőfelújítás és -nevelés így költséghatékonyabbá válik, valamint jobban tudunk alkalmazkodni az munkaerőpiaci környezethez is.” – hangsúlyozta Varga László, a rendezvénynek helyszínt adó Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója.
Az örökerdők fontos eleme a holtfa, amit kidőlt és lábon álló formában is folyamatosan megtalálhatunk az erdőben. A változatos szerkezet, a fafajösszetétel és a természeti folyamatok jobb érvényesülése miatt az örökerdő ellenállóbb a kórokozókkal és a károsításokkal szemben, jelentősen csökkentve ezzel a klímaváltozás miatt egyre növekvő kockázatokat.
