A kínai díszkörte (Pyrus calleryana), mint oly sok más kivadult idegenhonos növény, az emberek hibájából vált veszélyforrássá. Eredetileg egy kínai történelemmel foglalkozó tudós, Joseph-Marie Callery küldött mintákat Európába a növényből 1880-ban– ezt őrzi a növény angol neve: Callery pear, azaz Callery körtéje. Egy évszázaddal később az amerikai botanikusok is felfigyeltek erre a fajra.
Még az év utcafája címet is elnyerte egyszer, mondta el Culley.
Az körtefa eredeti változata képtelen volt az önmegorzásra, a saját fajtársaival nem termékenyült meg. Rövid sikertörténetét annak köszönhette, hogy gyorsan nőtt, függetlenül az klíma- és a talaj adottságaitól. A kínai díszkörte csinos, fehér virágokat hoz tavasszal, ősszel pedig látványos, lila lombszínével díszít.
Hamarosan szinte minden utcafasor kedvelt tagjává vált. Azonban hamar kiderült, hogy a kifejlett fák törzse gyenge és könnyen hasad, különösen a rárakódó hó súlya és az erős szelek okoznak problémát. Ezzel a díszkörte hasznos élettartama utcafaként nagyjából 15 év lett – ismertette a fa tulajdonságait David Listerman, ohioi tájépítész.
A faiskolák gyorsan találtak megoldást: új, ellenállóbb fajtákat kezdek árulni. Ezek amellett, hogy erősebb törzzsel rendelkeztek, még valami újat hoztak: genetikai változatosságot.
„A legtöbb inváziós fajnak van valamilyen előnye az őshonos növényekkel szemben. A kínai díszkörte késő ősszel is megtartja a leveleit – akár Karácsonyig is. Így 1-2 hónappal hosszabb ideig tart a vegetációs időszaka, mint az októberben már nyugalmi állapotban lévő honos fajoknak.” – mondta Listerman. Emellett a lombjából kioldódó kémiai anyagok képesek elpusztítani az őshonos fákat.
Ugyan néhány madár fogyasztja a termését, de közel sincs annyi haszna az ökológiai szinten, mint az őshonos fajoknak. Ráadásul a terjedése sem korlátozódik az utak mentére, ahogy a legtöbb inváziós fajé. Sokszor a legközelebbi körteállományoktól távol, az erdők közepén találnak rá új populációkra.
Az 1999-ben tomboló F4-es erősségű tornádó 10 mérföldes sávban tarolta le az erdőt a Harris Benedict természetvédelmi területen, mely az Montgomery melletti Johnson Rezervátum szomszédságában található. Ahol elég idős fa pusztult el a viharban, ott a körték megtalálták a helyüket. Ráadásul alattuk egy másik inváziós növény uralja a cserjeszintet, az amúri lonc (Lonicera maackii).
Eleinte inkább az utak mentén, erdőszéleken fordultak elő ezek a betolakodó fák, azonban egyre inkább benyomulnak az erdők belsejébe is. Ha egyszer megtelepedett, szinte kiírthatatlan – figyelmeztet Culley.
Az inváziós fajok óriási gazdasági problémát jelentenek világszerte. Az Amerikai Egyesült Államokban csak a vízi betolakodókkal szembeni védekezés 260 millió dollárt tesz ki éves szinten, miközben minden harmadik kihalással fenyegetett fajnál az idegenhonos élőlények jelentik a veszélyforrást.
A kínai díszkörte forgalmát Ohio állam 2023-ra teljesen betiltja – így a faiskoláknak is van elég idejük más növényeket beszerezni. Már most is érezhetően visszaesett a kereslet körtefajok iránt, illetve az árudák is több alternatív fafajt tudnak ajánlani.
Emellett a legtöbb kertészet igyekszik a változatosságot hangsúlyozni azzal, hogy többféle fafajt ajánl a telepítésekhez. Így ugyan nem lesz olyan egységes a fasor megjelenése, azonban jóval ellenállóbbak például egy károsítóval szemben, és egy fertőzés esetén sem fog az egész állomány egyszerre elpusztulni.
