Jelenleg hazánk nagyvadállománya gyarapszik, ellenben apróvadjaink száma folyamatosan csökken. Mindez több okból kifolyólag alakult ki. Egyrészt az ország erdősült területeinek gyarapodása, másfelől a nagy kiterjedésű mezőgazdasági táblák monokultúrája az, ami az apróvadfajok populációjának hanyatlásához vezetett.
Azonban sem a mezei nyúl, sem a fácán állománya nem sínylette meg annyira a mezőgazdasági kultúra változásait, mint a fogolyé.
Ha kicsit visszatekintünk a múltba és kiragadunk néhány részletet, olvashatjuk, hogy a szakirodalom leírása szerint 1907-ben az éves magyar fogolyteríték meghaladta az 1 millió 200 ezer darabszámot. A II. világháború miatt a populáció ugyan megcsappant, de a fogoly képes volt egy stabil állomány megtartására. 1978-ban vadászati tilalmat állapítottak meg a fajra, a fogoly egyedszáma azonban tovább romlott. ’96-ban 103 400 példányt számoltak az egész országban, ez az adat 2008-ban közel 40.000-re fogyott, 2018-ben pedig 11.580 pld szerepel a számlálási statisztikákban.
Az ok többtényezős: a mezőgazdasági táblák méretbeli növekedésének, és minden zsebkendőnyi helynek a megművelése következtében eltűntek a mezsgyék, remízek, sövények, amelyek biztonságot jelentő környezetet és fészkelési lehetőséget biztosítottak a fogoly számára. Másik probléma a precíziós mezőgazdálkodás következményeképpen intenzíven alkalmazott gyomirtószer-használat. A fogolycsibe ugyanis 2-3 hetes koráig szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkozik.
Ennek eredménye, hogy a természetes szaporulat jelentős százaléka nem talált élelmet. Vagyis nem volt megfelelő élőhely a fogoly számára, ahogy kielégítő táplálék sem.A búvóhelyek megszűnése vagy minimalizálása miatt a ragadozók számára a madár szabad prédává vált. A predáció további jelentős mértékben befolyásolta az állományt, és mondanunk sem kell, hogy a vadászatra jogosultak vonatkozásában (tisztelet a kivételnek) a ragadozógyérítés mennyire számít prioritásnak… Mindennek tetejében pedig a fogoly monogám faj. A tyúk a dürgési időszak idején a szomszédos „fogolycsalád” kakasait keresi fel a párválasztáshoz. Ezért mindennél fontosabb a létszám nagysága.
A csapatok február végén, március elején válnak szét, ezután kezdődhet a fészeképítés. Igen ám, csakhogy az agrártechnológiai műveletek károkozása (kaszálógépek által szétdúlt fészkek) a túlélési arányt tovább csökkentik. Sajnos fészekmentést vagy vadriasztást a munkagépekkel folytatott tevékenységek során ma már alig végeznek. Magyarán, a vélhetően táplálék szűkében felnövő, vagy már az ízeltlábúak hiányában éhen haló csibéknek sok esetben esélyük sincs a kikelésre. Végezetül az apróvad egészéves, de főleg téli takarmányozása is nagy segítség lenne a madaraknak a hideg átvészeléséhez. Ezt sok vadászatra jogosult nem akarja, vagy financiális okokból nem tudja megoldani. Holott a fogoly kifejezetten érzékeny a kemény télre. Voltak olyan telek, mikor fogolyállományunk 90-95 százaléka elpusztult.
Hogyan tovább? Mindeddig a magyar mezőgazdasági faunának szerves részét képező szürke fogoly a XXI. század tömegtermelő, automatizált, technológiai értelemben innovatív agrárvilágához nem tudott alkalmazkodni.
A jelenlegi mezőgazdasági struktúra ellehetetlenítette élőhelyeit és táplálékát.
A vadászatra jogosultak tisztában vannak vele, hogy a fennmaradt természetes szaporulatot és törzsállományt tenyésztés és mesterséges kibocsátás nélkül nem lehet vadászni. De még így is, a fogoly vadászati idényében csak azokon a területeken vadászható, ahol az adott vadászati évben legalább 500 példány kibocsátása történt, aminek a hasznosítási mértéke legfeljebb 40 százalék lehet. 2017-ben a kibocsátott fogolymennyiségből a terítékre hozott, azaz visszavadászott példányszám 2740 db volt. A feltüntetett adatok alapján kiolvasható, hogy nem a vadászat az oka a fogolyállomány jelenlegi állapotának.
Mivel a fogoly képtelen akkomodálni a jelenlegi mezőgazdasági környezethez, ezért a vad- és mezőgazdálkodóknak kell tenniük a hazai állománycsökkenés megállításáért.
Míg a vadászatra jogosultaknak fontos (legalábbis annak kellene lennie) a faj fennmaradása és vadászhatósága, addig a mezőgazdásznak nem érdeke a tartós állományszegély kialakítása, a kaszálás elhagyásával történő fészekóvás, vagy éppen a kisparcellás, mindössze néhány hektáros gazdálkodás bevezetése stb., így a szürke fogoly sorsa sem. A vészharang kong, egyre hangosabban és vészjóslóan. Most kell tenni e őshonos madarunkért, mert lehet később már visszafordíthatatlan a folyamat. Ha lesz később egyáltalán.
