A vadkárra vonatkozó jelenleg hatályos jogi szabályozást az 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (továbbiakban Vtv.) és a végre-hajtásáról szóló többször módosított 7/2010. (II.2.) FVM rendelet tartalmazza.
„83. § (1) Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kárbecslést közép- vagy felsőfokú szakirányú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezhet. (2) A Vtv. 75. § (1) bekezdése alkalmazásában erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző, vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó, továbbá az erdei magok elfogyasztása által a természetes erdőfelújulás elmaradását okozó károsítás. A kár pénzértékben történő megállapításához az erdő értékét kell alapul venni.
A 7/2010. (II. 2.) FVM rendelet 83. § (2) bekezdése definiálja a mezőgazdasági vadkár fogalmát:
„A Vtv. 75. § (1) bekezdésének alkalmazásában a mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás.”
A Vtv. 78 § (1) bekezdése a vadászatra jogosultra ró kötelezettségeket. Kimondja, hogy gondoskodnia kell az elriasztásról, köteles értesíteni a földhasználót a kár bekövetkezésének közvetlen veszélye esetén. Továbbá a földhasználó hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket telepíthet, illetve kötelezett a vadkár elhárításában való részvétel.
A másik oldalon a földhasználónak kötelessége hozzájárulnia a földjén felállított magaslesek kialakításához, vagy villanypásztorok építéséhez. Emellett aktív részvételt kell venni a kármegelőzésben, mint a magas növényzet lekaszálása, lőnyiladékok vágása, stb.
A vadkár történelemben levezetett jogszabályi alakulását követve, és a jelenlegi állapotot értékelve elmondható, hogy az állam tulajdonában lévő vad mezőgazdaságilag művelt területen bármiféle kárt okoz,
mint minden olyan megállapítható (igazolható) és mérhető káresemény, amely a vad táplálkozása, mozgása, területhasználata következtében a kultúrnövénybe (legyen az taposás, túrás, rágás, kifekvés stb.) terménykiesést idéz elő, akkor a vadászatra jogosultat vadkártérítési kötelezettség terheli.
A vadkárprobléma a károk mértékén túl, azért sem egyszerű kérdés, mert a felek viszonya sokszor megromlott és alapjaiban ellenséges. Ezért az érintettek egy kisebb része nem a megegyezést, hanem a pereskedést választja. A vadkárfelmérés módszertanának egységesítésére, és a felek közötti megegyezés elősegítése érdekében készült 2018-ban egy-egy egységes erdei, illetve mezőgazdasági felmérési útmutató. Az új anyag egyúttal javaslatokat tartalmaz a vadkárszakértővé válás jövőbeni feltételeire és a felsőfokú szakképzés követelményeire is. Az útmutatókat a NAK és az OMVK elfogadta, a jogszabályi előkészítést az AM végzi.
