Lapszemle

Gazdálkodás cseri talajokon

Északnyugat-Magyarország meghatározó erdő- és vadgazdálkodója a TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. Síkvidéki Erdészete. Változatos, többnyire gyenge termőhelyi viszonyok között, 10 ezer hektár állami erdőterületen gazdálkodik, nagyrészt Győr–Moson–Sopron, valamint Vas megyében. A kezelésében lévő erdőterületek a Fertő-melléki dombsoron, a Rábaközben és a Répce-síkon találhatók.

Mintegy 3500 hektár Natura 2000 védettség, 26 hektár pedig természetvédelmi oltalom alatt áll.

Az erdészet központja Iván községben működik, a korábbi Iváni Erdészet irodájában. A Síkvidéki Erdészet ugyanis a Röjtökmuzsaji és Iváni Erdészetek összevonásával jött létre. Az erdészet vezetője Mesics Bertalan erdőmérnök, aki már több mint 20 éve dolgozik komoly elhivatottsággal az iváni cseri talajokon. Munkáját két erdőmérnök és egy vadgazdamérnök segíti, a tő melletti feladatokat 11 kerületvezető erdész látja el.

Erdei legeltetés és faizás

A környék erdeiről már a középkorból is találni feljegyzéseket. Ezekből megtudhatjuk, hogy a Nagyerdő a Nádasdy, majd később a Széchenyi család sárvári uradalmához tartozott. A Röjtöki Nagyerdő és az Iváni Nagyerdő elnevezés a mai napig él a hétköznapi szóhasználatban. A Széchenyi család levéltári dokumentumaiból megismerhetjük azokat a gazdálkodási tényezőket, amelyek a jelenlegi erdőkép kialakulásához vezettek. Ezek közül a legfontosabb

a 17. század közepén megkezdett és egészen az 1820-as évekig kiterjedten és nagymértékben gyakorolt erdei legeltetés.

A Nagyerdő különösen alkalmas volt erre, tölgyállományának gyérebb záródása ugyanis nyáron bő legelőt, ősztől pedig makkot nyújtott a legelő állatoknak. Az erdei legeltetésről tanúskodik a mai Osztályerdő és az Iváni Borókás is. Ezeken a részeken még mindig megtalálhatók a legelőerdőkre jellemző nagyméretű, földig ágas kocsányos tölgyek, amelyek cserjeszintjét a közönséges boróka uralja.

Az erdők eredetének vizsgálatakor fontos megemlíteni az 1800-as évek végéig alkalmazott fakitermelési módszert, a faizást, amely megengedte, hogy a jobbágyok a szükségleteiket kielégítő minőségű és mennyiségű fát vághassanak ki az erdőből. Természetesen a legerősebb, legértékesebb egyedeket termelték ki.

A legeltetéssel nem érintett erdőkben pedig intenzív tűzifatermelést folytattak, legföljebb 40 éves vágásfordulóval. Ebből adódóan a 20. század elején a cseres-tölgyes állományok 80 százaléka 40 évnél fiatalabb és sarj eredetű volt.

Szélsőséges körülmények

A Síkvidéki Erdészet mai területének 13 százaléka tartozik gyertyános-tölgyes, míg 87 százaléka kocsánytalan tölgyes, illetve cseres klímába. A terület jellemző talajtípusa a cseri talaj: a nagyon sekély termőréteg alatt nem ritkán egy méternél is vastagabb agyagos-kavicsos cementált vízzáró réteg helyezkedik el. A tavaszi hóolvadást követően gyakran borítja víz ezeket a talajokat, mert a felhalmozódott csapadék nem tud elszivárogni.

A nyári száraz időszakban viszont teljesen kiszárad a talaj, ami sokszor a fiatal csemeték pusztulását okozza.

Az ilyen szélsőséges körülmények nagyon megnehezítik a gazdálkodást. Erdőállományait mintegy fele-fele arányban őshonos síkvidéki kocsányos tölgyesek és cseresek alkotják, ezeken kívül csak az erdeifenyő viseli el a szélsőséges csapadék- és talajviszonyokat. Az 1950-es évek utáni erdőtelepítések során létrehozott állományai a terület mintegy 20 százalékát foglalják el. Fontos állományalkotó fafaj még az akác, hasonló részesedéssel.

Csáfordi erdő

Az erdészet területén, Csáfordjánosfa község határában, a Répce folyó árterében 4 kilométer hosszan vezet a Tőzike Tanösvény. A Fertő-Hanság Nemzeti Park és a Síkvidéki Erdészet közösen alakította ki, hogy bemutassa a tölgy-kőris-szil ligeterdő páratlan természeti értékeit a látogatóknak. A tőzikés csáfordi erdő – ahogy azt a helyiek nevezik – több mint 21 hektár kiterjedésű, és természetvédelmi oltalom alatt áll. Kikeletkor rengeteg turista csodálja meg a tavaszi tőzikék millióiból kialakult fehér virágszőnyeget. A nemzeti park vezetett túrákat is szervez a tanösvényen a tőzike március eleji virágzásakor, a résztvevők maradandó elmékkel térhetnek haza.

Tűzifa a környékbelieknek

Az erdészet faállományainak élőfakészlete meghaladja a 2 millió köbmétert, amelyből évenként körülbelül 42 ezer köbméter faanyagot termelnek ki. A választékok közül a tűzifa és a forgácsfa a meghatározó, a rönkkihozatal a gyenge termőhelyi körülmények, valamint a tölgy- és cserállományok sarj eredete miatt alacsony. Fontos megemlíteni a vékony tűzifát, amelyet elsősorban a lombos állományok elő- és véghasználatai után a környékbeli lakosság gyűjt össze és vásárol meg a vágásterületről. A fenyőállományok vágástakarítása gépi, a keletkező aprítékot energiatermelési célból hőerőműbe szállítják.

A cseres és tölgyes állományok esetében – ahol a termőhelyi viszonyok ezt lehetővé teszik – természetes felújítást alkalmaznak, míg a gyenge termőhelyeken ez csak tarvágást követően, mesterségesen végezhető el biztonsággal.

Ekkor a részleges talaj-előkészítést a makkvetés követi. Ez sokkal szerencsésebb megoldás, mint a csemeték ültetése, mert az így kapott magas tőszám megfelelő szelekciós alapot teremt egy későbbi, értékesebb állomány neveléséhez. A fenyvesek letermelése után a területet lombos fafajokkal vagy újra erdeifenyővel erdősítik. Az akácosokat az esetek nagy részében gyökérsarjaztatással, a Natura 2000 védettséggel érintett erdőrészleteket őshonos fafajjal újítják meg.

Vadföldek, takarmányozás

A Síkvidéki Erdészet törekszik a biodiverzitás fenntartására, az erdő és a vad összhangjának megteremtésére. Az erdészet mintegy 14 ezer hektáron vadgazdálkodik, területén a muflon kivételével az összes Magyarországon előforduló nagyvad megtalálható.

A jó makktermést adó lombos állományok és a vadrejtő sűrűk kedvező élőhelyet biztosítanak a vaddisznó számára, így nem meglepő a magas állománysűrűségük.

Augusztus végétől október elejéig szarvasbőgéstől visszhangzik a síkvidéki erdő, a nászének éjszakánként még a környék falvaiban is hallható. A 70 százalék feletti erdősültségnek köszönhetően jó minőségű, magas egyedsűrűségű gímszarvas-állomány él a területen.

Magas színvonalú vadgazdálkodás elképzelhetetlen vadföldművelés nélkül. A vadállomány védelme, takarmányozása és a vadkár mérséklése érdekében mintegy 400 hektáron termeszt az erdészet a vad által kedvelt mezőgazdasági növényeket, így lucernát, fűféléket, búzát, rozst, zabot, kölest, kukoricát, takarmányrepcét és cirkot, hogy elsősorban azokkal elégítsék ki az állatok táplálékigényét. Nagyon fontos feladat a vadállomány téli takarmányozása is, hiszen az állatok abban az időszakban találnak a legnehezebben természetes táplálékot.

Saját készítésű, erjesztéses tartósítási eljárással előállított kukoricaszilázzsal, valamint lucernaszenázzsal biztosítja az erdészet a vad téli, lédús takarmányszükségletét. Emellett nagy mennyiségű szemes kukoricát és szénát is kijuttat a vadászterületre a vad erőnlétének fenntartása érdekében.

Vallási emlékhelyek

Nemcsak természeti, hanem számos kultúrtörténeti, vallási értéket is fölfedezhetünk az erdészet területén. A Rajka-Szombathely Mária zarándokút mentén az erdőben számos keresztet, kápolnát, sőt még egy Keresztutat is találunk.

A hitélet megnyilvánulásai a képesfák, amelyek valamilyen szokatlan eseményre, szerencsétlenségre emlékeztetik az arra járókat.

Ilyen a Csapodhoz közeli famatuzsálem is, amelyet a környékbeliek csak Rókafának neveznek. A fán látható Mária-képet a csapodiak helyezték el.

Szintén vallási emlékhely Sopronkövesd határában, a helyiek által Agg-hegynek nevezett szőlőhegyen álló kápolna és környéke, a Kotecsi parkerdő. Kedvelt úticélja ez a nyugalomra vágyóknak, különösen a környezet 2009-ben végzett parkosítása óta. Csatkai Endre így jellemezte a környéket: „gyönyörű kilátás nyílik a környékre a Fertő hatalmas tükréig, a hegyen terem a jó kövesdi szőlő, lábánál patak folyik.”

Az egyszerű, dongaboltozatú kápolnát a 18. század első felében egy helyi család építtette. Szent László király halálának 900. évfordulója, 1995 óta a lovagkirály nevét viseli. A közelben állt egykor az uradalom erdész- és vadászháza, amely 1945 márciusában a lángok martalékává vált. Feltehetően gróf Széchényi Lajos építtette. A jelenlegi parkot a Síkvidéki Erdészet támogatásával a falu tenni akaró közössége alakította ki és tartja fenn. A matuzsálem tölgyfák, a koros szelídgesztenye, a Széchényi-kút sajátos hangulatot kölcsönöz a parknak. Szent László király fából faragott szobra és a határsávra emlékeztető vasfüggöny-emlékmű is itt található.

Ábrahám István
vezérigazgató-helyettes, TAEG Zrt.

 

Forrás: A Mi Erdőnk