A kígyászölyv közepes sas nagyságú ragadozó, jóval nagyobb a közismert egerészölyvnél. Tömege 1600-2100 gramm, míg amazé csak 900-1000 gramm. Bár magyar neve az ölyvek közé sorolja, a rendszertanban a keselyűk és a rétihéják között kapott helyett.
Afrikai téli szállásáról márciusban érkezik, az öregebb példányok valószínűleg ugyanabba az erdőbe, ahol a megelőző évben költöttek.
A párok kialakulása után lehet megfigyelni látványos nászrepülésüket, amikor gyakran faágat vagy kígyót tartanak a csőrükben.
Elsősorban a reggeli órákban nászrepülnek, és ezt hosszan, akár májusig folytatják. Fészküket a legkülönbözőbb fákra, nálunk elsősorban tölgyekre építik, de a tűlevelűekben gazdag országokban gyakran fenyőfát választanak. Viszonylag kis fészküket mindig a koronában, előszeretettel fagyöngybokrokban építik, ahonnan jó kilátásuk nyílik a környékre. A kígyászölyv fészekalja egy fehér tojás. A tojó egyedül kotlik, április végén vagy május elején kezdi ülni a tojást. A táplálékot a hím hordja, kígyókat, gyíkokat, apró emlősöket hoz a fészekhez. A tojó ezeket egy közeli ágon vagy a fészek szélén ülve fogyasztja el, ilyenkor előfordul, hogy párja néhány percre ráül a tojásra.
A fióka 45 napi kotlás után kel ki, anyja az első hetekben rajta marad, melengeti, árnyékolja a tűző napsugarak elől. Esős, hűvös napokon még később is maga alá veszi a fiókát.
Az utóbbi időben, elsősorban a színes gyűrűk használatának köszönhetően egyre többet tudunk meg a kígyászölyvek vonulási szokásairól. Az Európában költők jellemzően a gibraltári és a boszporuszi átkelést választják, de szép számmal vannak olyan madarak is, melyek Az Appennini-félszigetről a Tuniszi-csatornán keresztül jutnak el Afrikába. Jelenleg mintegy 8-13 ezer pár él kontinensünkön, a hazai költőállomány mindössze félszáz körüli.
E ritka ragadozó madarunkról részletesen olvashatunk Schmidt Egon tollából a Kistermelők Lapja következő lapszámában. Írásunk is részben az ő cikkén alapszik.
